Eljött ez a nap is. Egész délelőtt tűkön ültem, a telefon egyfolytában a zsebemben, hogyha megszólal, akkor fel tudjam venni. De csak nem csörgött, csak nem csörgött. Minden vasárnap anyáéknál ebédelünk. Már fél 12 volt, és én azt fontolgattam, hogy lesz ami lesz, ebéd után felhívjuk az ismerősünket, Brigit, aki a Kaáliban dolgozik, hogy sürgesse meg a biológust. De erre végül nem került sor, mert csörgött a telefon. Borzasztóan izgultam, ahogy végül felvettem. Sajnos nem éppen jó hírrel hívott, mert a kicsikém osztódása belassult, így azt mondta, hogy másnap délelőtt telefonáljak, meglátjuk mi lesz akkor, mit mond a doktor úr. Nagyon elkenődtem. De nem engedélyeztem magamnak sokáig, hogy szomorkodjak, hanem ismét próbáltam pozitív lenni és magamban bíztattam a kicsikémet, hogy ne adja fel, ez ment egész délután.
Ébresztőőőőő!!!
2009.12.12. 13:27 - pusiandi
Ma volt az ébresztő a kicsikéimnek. Mivel szombat van, ezért reggel óta a telefon csörgését vártam, ami végül fél 10 tájékán szólalt meg. A szívem a torkomban dobogott, amikor belehallóztam. Emese volt, a biológus. Az egyik kicsikénk ébredt fel, majd holnap megint telefonál. Felemás érzéseim voltak, először elfogott a szomorúság a fel nem ébredt picike miatt, de aztán próbáltam csak arra a drágára gondolni, aki viszont jól van. Remegett kezem lábam, míg megosztottam a hírt Petivel. Együtt örültünk és vártuk a másnapot.
Már közeleg az ébresztő
2009.12.08. 09:04 - pusiandi
Tegnap ismét jelenésem volt TZ-nél. Reggel vérvétel, aztán délelőttre időpont. Mivel már hideg van, nem ültem ki a klinika parkjába, hanem ott maradtam az intézetben. Sikerült 20 perccel hamarabb bejutnom TZ-hez. Szerencsére továbbra is mindent rendben talált. A vérvétel peteérést mutatott, ám TZ csak sokára találta meg a már összeesett tüszőt. Azt mondta, úgy néz ki, hogy már túl is vagyok a peteérésen. Tegnap volt a 13. ciklusnapom. Ennek nagyon örültem, mert ezek szerint fittyet hányva a sok gyógyszerre, a szervezetem továbbra is teszi a dolgát! :)
Szombaton lesz ébresztő az én kicsikéimnek! :) Majd a biológus fog hívni telefonon. Már előre látom, hogy meg fogok őszülni a hétvége alatt, a telefonokat várva... mert ugye vasárnap is fognak hívni.
Továbbra is tartom magam a korábban elhatározott optimizmushoz. Nagyon sokszor felidézem az álombeli érzést, ahogy a karjaimban tartom a kisbabámat. :) Ez segít.
Szerdától újraindul a gyógyszer és vitamin áradat. Újra szednem kell a medrolt, napi 1/2 tablettával indítva (Peti nagyon nem örül neki, mert nagyon erős antibiotikum), kálium R-t, Aspirin protectet, utrogestant, E vitamint, Magne B6-ot, terhes vitamint és továbbra is marad a divigel is.
Próbáltam utánanézni a neten, hogy miért is kell medrolt szedni. A legjobb válasz, amit találtam, hogy ezzel gyengítik kicsit az immunrendszert, hogy kevesebb eséllyel utasítsa el az embriót, mint idegen testet a beágyazódás során.
Szóval kezdődik az izgulás!! :)
Közeledik a karácsony, és én egyetlen dolgot kérek csak, babót a pocakomba. Remélem Isten végre úgy gondolja, hogy nekünk is jár már ez a boldogság és a Jézuskával megküldi nekünk. :)
Az álom
2009.12.02. 10:55 - pusiandi
Tegnap ismét a Kaáliban töltöttem a délután egy részét. Ahhoz képest, hogy mindig mennyire sokan vannak, alig voltunk néhányan. Idő előtt jutottam be TZ-hez is. Szerencsére mindent rendben talált. Ugyan tüszőérésnek nyoma nincsen egyelőre, viszont a méhnyálkám már most a 7. napon 7,5-8 mm volt (köszönhetően a méhpempő kapszulának és az aspirin protectnek). Kaptam divigelt, ami ösztrogén krém és 2 x 1 kis tasakot kell a hasamra kenni naponta. Jövő héten hétfőn kell mennem ismét vérvételre és ultrahangra is, hogy lássa van-e ebben a ciklusban tüszőérés. Az ébresztő 12-én lesz és 14-én fogom visszakapni blaszto korban a kicsikéimet. :)
Reggel érdekes dolog történt velem. Miután Peti felkelt én még visszaszenderedtem és azt álmodtam, hogy éjszaka van és én a kisbabámmal a karomban sétálgatok a gyerekszobában és megpróbálom visszaaltatni mert felébredt. Közben pedig még egy kis pléddel is zsonglőrködtem, hogy meg ne fázzon. Annyira jó érzés volt!! :) Még most nap közben is fel tudom idézni, hogy milyen érzés volt a kezemben tartani....
Azt hiszem megtettem az első lépést afelé, hogy teljesen higgyek a sikerben és elűzzek minden negatív gondolatot. Utoljára akkor voltak babáról szóló álmaim, amikor több mint két éve még próbálkoztunk, még minden hónapban reménykedtem. Mióta tudjuk, hogy spontán nem eshetek teherbe és a sok kudarc után azóta nem voltak ilyen álmaim.
Újrakezdés
2009.11.30. 19:10 - pusiandi
Eltelt több mint egy hónap a sikertelenség óta. Olyan érzés, mintha már nagyon rég történt volna. Furcsa, az első hét nagyon nehéz volt, de aztán lassan és fokozatosan sikerült túltennem magam rajta. Sőt, mivel még van szabadságom, így arra gondoltam, hogy miért is ne adhatnánk esélyt a fagyibabáinknak? Peti inkább a friss, januári stimulációt pártolja, de azt elismerte, hogy így, hormonok nélkül azért mégis csak jobb a szervezetemnek. Szóval végül arra döntöttük, hogy megpróbáljuk. Már alig várom, hogy mehessek a kicsikéimért. Olyan jó érzés, amikor eszembe jutnak, csak arra tudok gondolni, hogy ott van a Kaáliba az én két kicsikém, akik várnak az anyukájukra. Olyan, mintha a bölcsibe mennék értük. :)
Másrészt elég nehéz lerombolni azt a falat, amit a szívem védelmében emeltem. Pedig arra a következtetésre jutottam, hogy muszáj lesz, mert ha már velem lesznek, újra csak bizakodni szeretnék és csak pozitív gondolataim lesznek, bármilyen nehéz is lesz. Nem fogok felkészülni a sikertelenségre, ahogy eddig mindig tettem, azért, hogy kevésbé fájjon majd a kudarc.
A fórumon végre siker van!! :) És a lányok azt mondják, hogy párosával jön a siker. Na már most elvileg én vagyok a következő, tehát remélem, hogy most is igaznak bizonyul ez a megállapítás.
Holnap délután megyek ultrahangra. Bízom benne, hogy minden rendben lesz és jövő héten visszakaphatom a kis eszkimóimat. :)