Várva várt várandóság

Anyukám aranyos volt, mikor hazajöttek, nem kérdezett semmit. Láttam rajta, mennyire sajnál, de szerencsére nem firtatta a miérteket és a hogyan tovább kezdetű kérdés sem hangzott el eddig.

A szilveszter szuper jó volt, házibuli a szomszédban. Azért éjfélkor a himnusz alatt kicsit elszomorodtam, hogy ismét baba nélkül kezdem az új évet, de azért sikerült sírás nélkül megállni és utána a táncolással felejteni. A hétvégén tiszta izomláz voltam a sok tánctól. :) Ja, és persze hogy még jobb legyen a szilveszter, még a menstruációm is megjött délután. Aminek végül is örültem, hiszen annál hamarabb kezdhetjük az újabb programot. Januárban nem lesz nehéz nyomon követni, hogy hanyadik ciklusnapon is tartok. :) Hétfőn be is jelentkeztem egy 20-i 20. napi uh-ra.

Még 30-án írtam e-mailt a megyei TEGYESZ-nek, melyben kérdeztem, hogy milyen papirok, nyilatkozatok stb. szükségesek ahhoz, hogy elindulhassunk az örökbefogadás útján. Azóta is minden nap többször néztem a postafiókomat a válaszra várva, de semmi.

Ma délelőtt ismeretlen mobilszámot mutatva megcsörrent a telefonom. Kiderült, hogy a TEGYESZ-től keres egy kedves hölgy, hogy ha nem gond, fáradjunk már be inkább személyesen, úgy könnyebb mindent megbeszélni. Megegyeztünk a csütörtök 15 órában. Persze rögtön hívtam Petit, hogy elújságoljam a hírt. Kicsit tartottam tőle, hogy nem fog neki tetszeni az időpont (lévén új munkakörben van és hivatalosan 16 óráig tart a munkaideje), de feleslegesen aggódtam akár egy másodpercig is, mert rögtön az volt a válasz, hogy rendben van, akkor neked legkésőbb ekkor és akkor kell Debrecenben lenned....

Szóval most jó kedvem van! :)

Ráadásul ma meghívást kaptunk egy pótszilveszteri buliba is! :) Naná, hogy megyünk! :)

Eltelt 2 nap. Anyukámék még holnap jönnek haza a családlátogatásból, így még egy szomorú beszélgetés vár rám holnap, bár sms-ben már közöltem hétfőn. :(

Másrészt kezdek jobban lenni. A fórumon a lányok mindig erőt adnak. Tegnap megfordult a fejemben az örökbefogadás gondolata is. A neten is rákerestem és rábukkantam egy alapítványra, ahol a történetek nagyon meghatóak voltak. Azt terveztem, hogy este, lefekvés után szóba hozom, akkor nincsen semmi, ami eltereli a figyelmünket, de addigra annyira álmos voltam, hogy inkább elhalasztottam.

Reggel végül nagy nehezen megkérdeztem Petit, hogy eszébe jutott-e már ez a kérdés. Meglepetésemre igennel válaszolt. Azt mondta, hogy maximálisan benne van, ő már nagyon babát szeretne!!! Annyira boldog vagyok! :) Megbeszéltük, hogy elkezdjük az ügyintézést, hiszen, ha be is kerülünk majd a "rendszerbe", éveket is kell várni egy babára. Persze nem adjuk fel a próbálkozást, amíg győzzük anyagilag, továbbra is menni fog a lombik. Aztán az is lehet, hogy most sikerül és 2 év múlva pedig jön egy telefon, hogy egy baba ránk vár és akkor már igazi nagycsalád lehetnénk!! :)

Eljött a 28-a végre. A hétvége már nehezen telt, bár továbbra is pozitív voltam, már kezdtem kicsit izgulni. Tünetem nem volt semmi, az éjszakai mosdóba menetel megszűnt a 3 nap után, talán a mellbimbóm érintésre kicsit érzékeny volt, de ilyennel már találkoztam. Reggel ugye vérvétel, Peti elment dolgozni, majd csak 11:30-ra volt időpontunk TZ-hez, így abban egyeztünk meg, hogy 11-re ő is ott lesz. Felszerelkeztem egy könyvvel, de nem igazán kötött le, egy idő után el is tettem. Szemben velem két lány beszélgetett, szintén eredményre várva (szerintem akik ott voltunk, 80%-ban erre vártunk). Az egyikük már tudta, hogy nem sikerült, a másikról nem derült ki számomra. Továbbra is bíztattam a kicsikémet, hogy mutassa meg mindenkinek milyen ügyes, akassza ki a mérőműszereket a magas hcg szinttel. Közben a másik orvostól ketten is örömhírrel jöttek ki. Mi meg csak vártunk és vártunk. Egy harmadik lány jött ki TZ-től és szomorúan rázta a fejét a szemben ülő lányoknak, hogy sajnos nem sikerült. Ekkor váratlan dolog történt, TZ behívott. Még fél 11 múlt, a lányoknak nem is szóltam, hogy ott vagyok (bár ezek szerint látták), Peti még sehol... Néztem TZ-t, kerestem a papírt, amit adni szoktak a hcg-ről, de nem láttam, közben pedig TZ elkezdte mondtani, hogy hát úgy tűnik, megint nem jártunk sikerrel. Elég bambán nézhettem rá, közben mondta, hogy 12,6  a hcg, ami még vagy a felhalmozódott ovitrell, vagy elkezdődött valami... Borzasztóan éreztem magam. Megbeszéltük, hogy hogyan tovább. Mivel ezt nem jelentették a TB-nek, nem kell várni. A következő ciklusom 19-21. napján menjek ellenőrző uh-ra és kezdődik is a long protokoll. Ez volt a "jó" a rosszban.... persze a legrosszabb az volt, amikor felhívtam Petit és közöltem a rossz hírt. Alig akarta elhinni. Rohant is értem. Én addig válaszolgattam a sok-sok sms-re, amit reggel óta kaptam, nem volt könnyű. Vigasztalásképpen elmentünk moziba és megnéztünk egy mesét. Szomorúan telt a délután. Annyira biztos voltam a sikerben. :( Most próbálok erőt venni magamon és csak a következő programra koncentrálni...

Már egy hete a pocakomban van a kicsikém. Az elmúlt 3 éjjel ki kellett menjek pisilni, ami merőben szokatlan, hiszen normálisan még reggel sem ezzel kezdek. Talán jelent valamit.... A jó érzésem még mindig megvan, minden nap sokat beszélgetek magamban a kicsivel. Ma mozgalmas napom volt. Délelőtt mézeskalácsot sütöttünk Petivel, délután manikűrösnél voltam, aztán este meg anyáéknál vacsiztunk. Nem feküdtem sokat ma, de ettől függetlenül nem éreztem, hogy megerőltettem volna magam. Ráadásul most nem is fekszek egész nap, kivéve talán a transzfer utáni keddet, hanem csak heverészek (ahogy TZ javasolta). Elmegyek Petivel ide-oda (boltba, karácsonyfát venni, szomszédba stb.), de azért ügyelek, hogy legalább fél napot mindig fekvéssel töltsek. Úgy érzem, hogy így jobb nekem. Pár nap és karányony!!! :) Mondtam Petinek, hogy én csak egy pozitív tesztet szeretnék! Amit persze nem kaphatok, mert az ovitrell miatt nem tesztelhetek. Na mindegy, egy hetet kell még kibírni....

A reggelt vásárlással kezdtem, megígértem a barátnőmnek (aki a szomszédom is), hogy vásárolok neki, mert ő dolgozik, és estére bizony kellene néhány dolog, mert a férjének születésnapja lesz. Gondoltam azzal is telik az idő, addig sem gondolok egyfolytában arra, hogy mikor lesz már 10 óra, hogy telefonálhassak. Aztán otthon pakolgattam, tettem-vettem, éppen nyitottam a teraszajtót, hogy kimenjek leolvasni a villanyórát, amikor csörgött a telefonom. Rohanás vissza a házba, hogy felvegyem. Nagy meglepetésemre a Kaáliból hívtak. Alig mertem felvenni, hiszem nem értettem, hogy miért hívnak. Emese volt, aki azt mondta, hogy mára gyönyörű lett a drágám, mehetünk érte, amikor tudunk. Hip-hip hurrááááá!!! :) Rögtön hívtam is Petit, megbeszéltük, hogy majd hívom, ha odaértem és akkor ő is jön a Kaáliba (ő dolgozott ma). Gyorsan elújságoltam a lányoknak a fórumon, elkezdtem összepakolni a hálóinget, köntöst, papucsot, zoknit. Közben ebédeltem is, ettem két falatot, mentem öltözni, ettem megint kettőt, jöhet a hajam és így tovább. Elővettem a karácsonyi cd-imet, hogy hazafelé azokat hallgassuk majd. Szerintem vigyorogtam egész úton a buszállomás felé. A buszon egyfolytában azt mondogattam magamban, hogy "Jövök kicsikém, mindjárt ott van anyuci érted!" és hasonló mondatokat. Úgy éreztem, hogy ő ezt hallja, bár hangosan nem mondtam ki és persze értelme sem lett volna, max mindenki hülyének néz. Na nem mintha érdekelne.. A Kaáli szinte kongott az ürességtől, talán 5 percet kellett várjak, aztán már kísértek is az őrzőbe, hogy átöltözzek és szinte rögtön utána mehettem is a műtőbe. Mondtam TZ-nek, hogy remélem most kapom a karácsonyi ajándékom. Mondta, hogy ha nem is karácsonyi, de újévi még lehet, u.is majd 28-án kell visszamenjek vv-re. Rajtam kívül nem volt senki, így a transzfer után egyedül pihengettem. Lassan telt az egy óra, még mindig nagyon izgatott voltam. Néha rá-rápillantottam az uh képre is. Mire letelt az egy óra és Edit (imádom, annyira kedves és mosolygós mindig) jött, hogy öltözhetek, Peti is megérkezett. Végül TZ-hez egyedül mentem be, mert őt elküldtem pénzt levenni, ugyanis kifizettük az 50 e. Ft-ot, csak hogy megmaradjon a 4 TB lehetőségünk (reméljük már csak a kistestvérre). Most ovitrell szurit is kapok 4 x felet, az utolsót 21-én, így csak 28-án tudok menni vv-re. Hazafelé még pár boltba bementünk, hiányos volt még a karácsonyi ajándékok sora, aztán persze itthon meg egész este fekszek. Jó érzésem van, nagyon jó!