Várva várt várandóság

Tegnap betöltöttük a 14. hetet is! Juhééé!!!

Ez már a 3. hét, amit itthon és fekve töltök. Kezdem nehezen viselni, de igyekszem hős lenni és mindent megtenni a picikémért. Szerencsére két hete se vérzés, se barnázás nem volt (kopp-kopp). Viszont kezdődik a szénanáthás időszakom, így ki fogom váltani az orrsprayt, amit felírtak az allergológián, mert úgy gondolom, hogy a tüszkölés és orrfújás rosszabb a kis drágámnak, mint a gyógyszer (amit szerencsére egyébként szedhetek). Peti egy hős férj és apa, mindent ő csinál itthon, imádom ezért és még sok másért is! :)

Hétfőn voltam tanácsadáson, a súlyom fél kg-mal volt több, mint 4 hete, ez azonban valójában a ruhám miatt volt, a farmer nehezebb, mint egy szoknya :)) A vérnyomásom továbbra is alacsony, de már nem is mondanak rá semmit a védőnők. Viszont kérdezték, hogy érzem-e már a kicsit :)

Elmentem a szemészetre is, szerencsére mindent rendben talált az orvos, 5 perc alatt végeztem. Aztán pedig újabb időpontot akartam kérni a nyaki uh-hoz, de végül is behívtak és megcsinálták. A pajzsmirigyemmel is minden rendben, halleluja. :) Már csak a belgyógyászat van hátra, illetve a fogorvos kellene elmennem...

Tegnap reggel érdekes élményem volt. Felébredtem, hanyatt fordultam, a hasamra tettem a kezeimet és mintha éreztem volna, ahogy megmozdul a kicsikém. Sajnos csak egy pillanat volt, és csak a tenyeremmel éreztem, de jó érzés volt. Sajna ma reggel lustizott a kis drágám, nem ismételtük meg a tegnap reggelt. De sebaj, még pár hét és már anélkül is éreznem kell, hogy a kezem ott lenne :)

Ma pedig érdekes álmom volt. Egy kisbabával álmodtam, akit nem én szültem, végül mégis a miénk lett. Nem örökbefogadás volt, de valami hasonló... igazából nem tudom elmagyarázni, hiszen az álmok elég kuszák. Viszont ami biztos, hogy először nem láttam a kis arcocskáját, csak egy-egy vonását, de tudtam, láttam, hogy gyönyörű. Aztán később láttam rendesen az arcocskáját is, és az elejétől fogva tudtam, hogy kislány! :) Az az érdekes, hogy nincsen megérzésem, hogy vajon kislány vagy kisfiú.... de valahol mélyen inkább kislányt érzek, de ez visszavezethető arra is, hogy Peti már évek óta mondja a Luca nevet, fiú nevünk viszont nincsen és nem is érzek rá egyelőre késztetést, hogy gondolkodjak rajta. Persze bármi is lesz, imádni fogjuk és nagyon szeretjük, egy a lényeg, egészséges legyen!

És amúgy Bridget Jones módra:

• súly: 57,6 kg (még mindig max. 0,5 kg gyarapodás)
• pocakméret: 85 cm (csak hogy lássam valamiről, hogyan növekszik)
• kor: 14+1

Az elmúlt hét a tavasz, a jó idő és jókedv jegyében telt. Végre elszálltak a félelmek zöme, közeledtünk a 12. héthez, egyszóval boldog voltam. Egészen csütörtökig.... Szombatra vártuk a családomat ebédre, így én már elkezdtem korábban a készülődést, megsütöttem a süteménylapokat, aztán pedig főzőcskéztem egy kicsit Petivel. Aztán mikor leültem, hogy szusszanok egyet, olyan érzésem volt, mint mikor megjön. Rohantam a fürdőszobába, ahol azt láttam, hogy tiszta vér vagyok.... Nagyon-nagyon megijedtem. Éppenhogy átöltöztünk és rohantunk Debrecenbe. Út közben megkérdeztem az orvosom, hogy hova menjünk, mert körzetileg a kórházhoz tartozunk, de ő azt mondta, hogy menjünk inkább a klinikára, mert ott van uh is.

Nagyon hosszú volt az út és én nagyon féltem. Peti tartotta magát és próbált engem is megnyugtatni. Mikor odaértünk, lehívtak valamelyik osztályról egy kedves fiatal hölgyet, aki bevitt egy vizsgálóba és felvette az adataimat, aztán hívott egy orvost, aki azt mondta, hogy 2-3 perc múlva ott lesz. Persze majd 20 percet vártunk rá, nekem persze még sokkal többnek tűnt. Szegény lány próbált velem beszélgetni, de nem voltam rá alkalmas. Aztán mikor megjött a doki, megvizsgált, aztán végre jött az uh, amit már alig győztem kivárni. Szerencsére jól volt a picikénk, és nem látott semmit, ami a vérzést okozhatta volna. Ettől függetlenül befektetett, így szegény Peti mehetett haza a dolgaimért. Aznap éjjel nem aludtam semmit. Szerencsére már reggel kellett menjek megint uh-ra, ahol ismét láthattam a kicsikémet, jól volt, sőt egy sor dolgot lemértek rajta. Már 54 mm volt a CRL és a tarkóredő is rendben volt. Persze mikor kérdeztem, hogy jók-e az adatok, nem mondott semmit az uh-s nő. Viszont mivel a kezembe adták utána a leletet, így azt láttam rajta, hogy vérzésnek, haematómának nincsen jele. Ismét megnyugodtam kissé. Persze az orvosok semmi konkrétat nem mondtak, minden viziten más orvos volt. Már nagyon elegem volt az információhiánytól, de anyukám intézkedett. Megtudta, hogy egy régi szomszédunk fia ott dolgozik, aki annyira rendes volt, hogy bejött hozzám (pedig nem is dolgozott) és mindent elmagyarázott. Azt mondta, hogy valószínűleg azért volt a vérzés, mert ahogy a placenta tapad hozzá a méhfalhoz, roncsolódnak és megpattanhatnak az erek. A baba adatai tökéletesek, egyszóval minden rendben van, előfordul ilyen, azért 1-2 hétig még pihenjek. Szuper, nagyon megnyugtatott. Hétfőn még volt egy kontroll uh, ami szintén rendben volt, így aznap délután mehettem is haza. Péntekre, azaz mára terveztem, hogy visszamegyünk a 12 hetes uh-ra, ahol Peti is bejöhetett volna. Persze ember tervez...

Természetesen pihentem, feküdtem, nem is volt semmi baj, azonban kedden délután, mikor mosdóban voltam, ismét volt egy kis vérzés. Persze hívtam az orvosomat (akit egyébként is hívtam volna, mert kérte, hogy jelentkezzek, ha kiengedtek), aki azt mondta, hogy másnap reggel menjünk be hozzá a kórházba. Aznap még kétszer jártam így... Egyre inkább el voltam keseredve, hogy miért van ez, amikor előző nap nem láttak semmit az uh-n... Alig vártam a szerda reggelt, hogy végre meglegyen az uh, persze ismét pánikban voltam.... Ráadásul egy órát vártunk az uh-ra, így is végül az orvosom ment be és utána hívtak be engem is. A kicsi szerencsére jól van, viszont láttak egy kisebb haematómát, ami vagy fel fog szívódni, vagy ki fog ürülni. Viszont a placenta annyira lent van, hogy eléri a méhszájat, ezért is lehetett vérzés. Azt mondta az orvosom, hogy ez a 18. hétre rendeződni fog, addig is viszont feküdnöm kell. Mászkálhatok kicsit minden nap, de a nap nagy részét fekvéssel kell töltenem. Újra szedem az utrót és rutascorbint, ami vérzéscsillapító...Egyúttal egyébként megcsinálták a 12. heti uh-t is, 64 mm volt a CRL (5 nap alatt 1 cm-t nőtt :)), rendben volt a tarkóredő és a magzatvíz is, mást nem is néztek. Csinálni akartam róla egy képet, ami végül videó lett, látszik mennyire értek a telefonomhoz... Szóval most itthon vagyok és fekszek és fekszek....

Tegnap voltunk utoljára a Kaáliban. Már nagyon izgultam, hogy rendben van-e picurkánk. Mikor elkezdtük az uh-t, kérdezte TZ, hogy hol is tartunk most, mondtam neki, hogy betöltött 10. hét. Mondta, hogy már szép nagy, már 4 cm az ülőmagassága a kicsikénknek! Láttam a kis szívét, ahogy dobog, a kis fejecskéjét, karocskáját, lábacskáit.... :)) Akkora boldogság volt!!!! :)) Ráadaásul valószínűleg szopcsizta az ujját, a képen úgy látszott, hogy a szájában van :) Annyira édes volt!!! Mindent megköszöntünk mindenkinek, nagyon rendes volt TZ, azt mondta, hogy ha bármi van, nyugodtan menjünk! :)

Peti egész úton hazafelé azt mondogatta, hogy már 4 cm! 4 cm!! :) Eddig is nagyon boldog volt, de most nagyon látszott rajta :)

Persze rögtön elkezdtünk telefonálgatni a szülőknek, hogy megnyugtassuk őket, minden rendben van.

Találkoztam a fórumról egy lánnyal, nagyon szimpatikus volt, örültem neki, ő most kezdi a stimut. Nagyon drukkolok neki! :)

Tegnap megtörtént az első tanácsadás. Pont időben ott voltam, de akkor védőnők még nem voltak sehol. Szerencsére nem voltunk sokan, kb. 6-an, ebből mindenki már nagy pocakkal. Nem sokkal később jöttek a védőnők is, mi pedig sorbaálltunk a súlyméréshez illetve leadtuk a vizeletmintát. A súlyom nem változott (még szerencse, hiszen előtte 4 nappal lett mérve). Aztán ismét kiültünk a váróba. Utána egyesével hívtak be minket, akkor a vérnyomást mérték, ami ismét alacsony volt (90/65). Mondta a védőnő, hogy igyak sokat, de ha megszakadok se tudok a napi 2 liternél többet betörpölni. Lehet kávéznom kellene, hogy jobb legyen a vérnyomásom?! Na de ezt elvetem, eddig sem kávéztam, ezután sem fogok. Utána ismét kiültem a váróba, akkor az orvos még nem jött meg. Miután ő is befutott, akkor megint mentünk be hozzá, adott beutalót a belgyógyászatra EKG-ra, nyaki uh-ra és szemészetre, ezeket a következő tanácsadásig kell elintéznem. Illetve még kértem beutalót a 12. heti uh-hoz is, mert nem ott akarom csináltatni, ahova tartoznék (klinikán szeretném, a kaális csajok tanácsára, nem pedig a Kenézy kórházban, ahova tartozok). Na ezen problémáztak egy sort, meg értetlenkedtek, hogy ha a kórházban szeretnék szülni, akkor miért a klinikára akarok menni az uh-ra?! Na de végül kiadták a beutalót. Miután végeztem, kértem időpontot a nyaki uh-ra, majd 26-án kell menjek.

Találkoztam a tanácsadáson anyukám munkatársának a lányával, ő már a 14. héten jár, valószínűleg együtt fogunk majd tanácsadásra járni, legalább lesz kivel beszélgetni és telik az idő. Legközelebb május 10-én kell menjek.

Tegnap még elmentünk Petivel vásárolni, mert holnap lesz utolsó látogatásom a Kaáliban (persze ha minden rendben lesz), vettünk pár dolgot a lányoknak meg TZ-nek. Már nagyon izgulok, hogy rendben van-e a kicsikénk, mert az eddigi kevéske tünetem is megszűnt... (hascsikarás, ami pl. az elejétől fogva volt és hasonló "apróságok").

Kedden felhívtam a védőnőket, kapcsolták is személyesen azt, akihez tartozni fogok. Mondtam neki, hogy várandós vagyok és szeretnék nála lejelentkezni. Kérdezte, hogy jártam-e orvosnál, én meg egy mondatban elmondtam, hogy igen, de a Kaáliban állok gondozás alatt. Mondta, hogy csak akkor tud adni kiskönyvet, ha a körzeti nőgyógyásznál is lejeletkezek. Szóval szerdán meg is tettem, eltöltöttem 2 óra hosszát a nőgyógyászati rendelésen azért, hogy beírják a rendszerbe, hogy várandós vagyok az utolsó uh. eredményemmel együtt. Csodálkoztak, hogy dolgozok, mert hogy lombik meg stb.... Na mindegy, végül is megfogadtam, hogy mindent kibírok, semmi miatt nem fogok panaszkodni, ha végre pocaklakóm lesz. Adott beutalót a laborba, szóval a csütörtök (tegnap) reggelt ott kezdtem, ráadásul éhgyomorra, mert vércukrot is néztek. Peti megcsinálta reggel a szendvicsemet, hogy az elkészítésével se kínozzam magam, hazafelé el is majszoltam. Aztán rohantam haza, mert jött a kéményseprő az éves ellenőrzést megcsinálni, majd 11:45-re vissza a városba a védőnőhöz. Kedves hölgy, kiállította a kiskönyvemet, megvolt az első súlymérés (58,5 kg cipőstől) és vérnyomás (80/60), kicsit alacsony, de nekem nincsen problémám vele. :). Kaptam "egységcsomagot", amiben volt 2 újság, tele okosságokkal a várandósággal kapcsolatban, egy kördiagram szerű valamit, amin be lehet állítani az utolsó mensi időpontját, és akkor mutatja a születés várható időpontját is, sőt, ha beállítom mindig az aznapi dátumra, mutatja a terhességi hetet és kicsi nagyságát is. :)

Hazafelé még bementem anyához az oviba (óvónő), beszélgettünk kicsit és megmutattam neki a kapott dolgokat. Nagyon boldog volt ő is, mondta, hogy a jövő héten már el fogja mondani a munkahelyén, már nem bírja tovább magában tartani. Olyan aranyos volt :)

Az émelygés kezd elmúlni, van olyan nap, hogy nincs is, ha van is, inkább csak a közérzetemet rontja. Már kezdett zavarni, hogy miért nincsen, amikor tegnap a kapott újságban a 9-10. hétnél olvastam, hogy múlik el a rosszullét. Éjszaka még kimegyek egyszer mosdóba, de nem akkora az inger, hogy ne bírnám ki reggelig. Az éhség továbbra is megvan, borzasztó hamar megéhezek. Peti csak mosolyog rajtam :)). És van egy újdonság is, pár napja éjszaka annyira kiszárad a szám.... Ja, és a térhajlatom annyira kiszáradt, hogy ekcémás lett (ez pár hete kezdődött)...

Ma vagyunk 9+2 :)