Várva várt várandóság

Tegnap betöltöttük a 21. hetet is (hivatalosan ma). Bendit már szinte egész nap érezni, annyira boldoggá tud tenni vele, hogy az csuda :). Persze vannak napjai, amikor fél napig alig moccan meg, ilyenkor persze rögtön azon agyalok, hogy nincs-e valami baj, de szerencsére utána megnyugtat manó, mikor órákig csak mocorog. Ilyen szempontból jobb, ha dolgozok, mert akkor érzem, ha ülök. Hétvégén, amikor otthon szorgoskodok, ez kimarad és mikor végre leülök, lefekszek, akkor meg nem biztos, hogy éppen mocorog, szóval olyankor mindig kicsit elővesz a félsz, pedig tudom, hogy nem szabad annyiszor paráznom...

Egyébként most tele vagyok energiával, hétvégén is csak pörgök otthon. Ami azért furcsa kicsit, mert nem alszok valami jól... sokat megébredek és nehezen alszok vissza. De ezt az egy kellemetlenséget, illetve a melegtől való lábdagadást, szerencsére semmi panaszom nincsen. :)

Tegnap annyira aranyos volt Bendi, mert mondtam neki este, hogy most apa fürdik, de ha nemsokára kijön, akkor rugdosson nagyokat, hogy ő is érezze. Na amíg Peti nem végzett, éppen csak 2 apró moccanást éreztem, aztán mikor elmondtam neki, hogy mit beszéltem Bendivel és leült mellénk és a pocakomra tette a kezét, akkor Bendi elkezdett mocorogni :) Annyira jó volt!!! Nem tudom, hogy csak véletlenül alakult így, vagy tényleg megértette, amit mondtam, de örültünk neki. Peti írt ki komoly zenét meg Frank Sinatrát, hogy azt hallgassuk Bendivel. Szeretnénk valamit sokat hallgatni, mert azt olvastam, hogy a sokat hallott zene, mese nyugtatólag hat rá születés után.

Tegnap megvettük neki az első ruhát is. :) Teljesen véletlenül láttam meg a KIK kinti áruinál, hogy nagyon nagy leértékelés van. Találtunk is egy nagyon édes hosszú ujjú ingecskét nadrággal, mindezt 300.-Ft-ért! Természetesen 100% pamut, fehér alapon zöld teknősbéka figurák vannak rajta. Nagy örömmel mutogattam anyáéknak, mire ők azt mondták, hogy ne vásárolgassak még (babonából). Persze az nem baj, hogy  a barátoktól kapott babakocsi, kiságy, kád stb. már a szobájában van, az más, azt mondják. Nem igazán értettem őket, mondtam, hogy nem azon múlik, hogy rendben lesz-e minden, hogy veszek-e valamit vagy sem. De azért nem hagytam elvenni az örömömet. :)

súly: 60,7 kg.
pocak: 92-93 cm  

Már majd egy hónapja nem írtam, és azóta annyi minden történt!!!

Először is az AFP. Május 26-án vették le a vért. Szerencsére nem is kellett várnom, nem volt senki. Toxoplazmózisra is vettek le egy kémcsővel. Nem szeretném, ha a macskaimádatom bajt jelentene a kicsinek. Ha már átestem rajta, akkor már nem jelent veszélyt, ha jól tudom. Szóval szerdán levették a vért és én alig vártam a pénteket, ugyanis a kolléganőmnek ismerőse analizálja, így egy kis protekcióval előre vettek és telefonon meg is mondja az eredményt. Pénteken alig vártam, hogy beérjek (ez már 11 óra után volt), kérdeztem is Szilvit, hogy szólt-e az ismerőse. Mikor beszéltek, kiderült, hogy csak 2 óra körül lesz meg az eredmény. Szilvi csak délig volt, szóval tűkön ültem, hogy mikor hív már. Szerencsére 2-kor hívott is, minden rendben az értékekkel: hallelúja!!! :)

Következő héten szerdán jött meg az eredmény, hívott reggel Ibolya (a védőnőm). El is mentem érte, a saját szememmel akartam látni az eredményt, ami a következő: AFP - 0.95; hCG - 1; SP1 - 0.58; PAPP-A - 0.99. Hogy melyik érték pontosan mit is jelent, azt nem tudom, de az látszott a leírásból, hogy jók. Ezen felbuzdulva, hogy végre kezemben az eredmény, hívtam a kórházat, hogy bejelentkezzek apás ultrahangra. Kaptunk is időpontot péntek 13:15-re.

Alig vártuk a pénteket. Nagyon készültünk, vittük a fényképezőgépet is, hogy majd azzal csinálunk videófelvételt. Időben odaértünk, mentünk a félemeletre, erre mondták, hogy nem hozzájuk vagyunk bejelentkezve, hanem az alagsorba. Na lesétáltunk, hamarosan be is hívtak. Egy mufurc doki vizsgált kb. 1 percig, oda se mutatta és nem is mondott semmit. Mikor kijöttünk, majdnem sírva fakadtam, hogy hogy lehetett ilyen rövid idő alatt tetőtől talpig átnézni Manócskát. Indultunk kifelé, én meg mondtam Petinek, hogy menjünk vissza, én azért megkérdezem a félemeleten, hogy nem-e néznének meg rendesen, nem érdekel, ha nem tudnak papírt adni. Közben hívtam az orvosomat, aki mondta, hogy oda nem szabad menni (mármint az alagsori uh-ra), mondtam neki, hogy nem tudtuk, hogy oda kaptunk időpontot... Azt mondta, hogy majd kitalálunk valamit és majd este (akkorra voltunk hozzá bejelentkezve), megbeszéljük, hogy következő héten valamikor megnézik. Na de mi közben visszaértünk, és mikor kijöttek a rendelőből, elpanaszoltam a gondom és olyan aranyosak voltak, hogy igent mondtak!!!! :) Nem is vártunk sokat (bár én estig ott ültem volna, ha ezen múlik), és bemehettünk. Egy nagyon kedves fiatal doktornő vizsgált, ráadásul úgy, hogy közben én is láttam mindent és közben mindent magyarázott is. Nagyon aranyos volt Maszatkánk, és ügyes is, mert mindent meg tudott nézni, teljesen rendben van Manócska. Majd 10 percen át tartott a vizsgálat, Peti közben felvette videóra is. Ééééééés, úgy tűnik, hogy kisfiú Manócska. Bár a doktornő azt mondta, hogy még ne fessük kékre a gyerekszobát, nem tudta biztosra mondani, hiszen még azért picike. Kicsit furcsán ért minket, hogy kisfiúnk lesz... Bár én mindig azt mondtam, hogy mindegy (és ez így is van), tudat alatt azt hiszem mindketten kislányra számítottunk... Bár a vért nem lehet meghazudtolni, Petiéknél 4 generáció óta nincsen lány, nem is tudom, hogy mi mire számítottunk...

Este mentünk Szilvásihoz, megnézte az AFP-t, azt mondta tökéletes és hogy most már mindent csinálhatok! Juhéééé!!! Még fürödhetek is, akár wellnessben is. Ezen apropóra a szülinapomra egy babahőmérőt kaptam (amolyan kádba valót) Petitől. Azt hittem a kicsi kapja, de később kiderült, hogy nekem szánja, hogy mérjük a fürdővizem hőmérsékletét, nehogy 1 fokkal is melegebb vízben fürödjek, mint ahogy lehetne (37 fok). Olyan jót mosolyogtam rajta!!! :) Ráadásul kitalálta, hogy a kisszobából pakoljunk ki mindent, ami nem odavaló! Annyira imádom, hogy ennyire apuka üzemmódban van. :) Ja, és bár hivatalosan csak 32. héten lenne újra uh., Szilvási hívott a 23-24. héten is, nagyon örültünk neki.

Nagyon furcsa érzés volt mindkettőnknek, mikor kiderült, hogy kisfiú lakik a pocakban. Napokkal később jöttem rá, hogy az volt a bajom, hogy nem volt nevünk!!! Aztán persze nekiálltunk keresgélni és rá kellett jönnünk, hogy nincsen könnyű dolgunk. Nagyon kevés név volt, ami tetszett, pláne úgy, hogy mindkettőnknek (bár zömmel azonos volt, ami tetszett). Első körben a Bence és a Botond maradt versenyben. Egy napig nagyon tetszett a Botond, de aztán már nem éreztem egyiket sem az igazinak. Aztán felmerült még a Sebestyén is, de az Petinek nem tetszett és a Csongor is, de az sem volt az igazi. Aztán végül, bár már korábban is szóba került, de nem mertük, a Bendegúz név mellett döntöttünk és végre valahára jó érzésem van, azt hiszem megtaláltuk Manócska nevét!!! Ma megnéztem, május 7-én van Bendi napja és a jelentésénél Attila király uralkódó apjának nevét írja a net, egyébként hun-magyar eredetű.

Ahogy betöltöttem 2 hete a 17. hetet, elkezdem érezni Bendit. Azon a héten minden nap egyszer pár mocorgást, mint amikor elpukkan egy buborék a hasban (anélkül, hogy a kezem a hasamon lett volna), csak pár nap múlva tudatosult, hogy akkor ez most ő. 18 hetesen már napi 2x is előfordult, most pedig, tegnap óta már napi többször is érzem a mocorgását! :)) Felemelő érzés!!! Otthon, mikor elkezd mocorogni, mindig szólok Petinek, hogy érezze ő is, de a kis kummantós sokszor olyankor abbahagyja... :)

A múlt héten nagyon meleg volt! Erre akkor jöttem rá igazán, amikor észrevettem egyik este, hogy a lábfejem és a bokám be van kissé dagadva. A következő napokban már nem csak estére, hanem ahogy reggel kicsit álltam, már rögtön látszott. Kicsit elkeserített, mert ez még korai.... ráadásul sose voltam hajlamos rá.... Aztán hétvégén ittam mentaleveles (kertből szedett saját termés) citromleves vizet és kihajtotta a felesleges vizet :). Ma persze hívtam a védőnőt, hogy ugye a kicsinek ez nem árt, mármint a magzatvizet ugye nem csökkenti. Azt mondta, hogy nem....

És akkor végül zárásként:

Súly: 59,4 kg
Pocakméret: 90 cm

18+6

Tegnap rájöttem valamire. Eddig nem vettem észre, hogy nálam bármi érzelmi változást okoztak volna a hormonok, viszont tegnap történt valami, ami nem volt komoly dolog, én mégis mérges és elkeseredett lettem és sírhatnékom volt (később sírtam is). Már a múltkor is jártam így, rögtön sírva fakadtam, mikor valami elszomorított, pedig nem vagyok és voltam sírós. Mondjuk szerencsére nem sűrűn szoktam ilyen állapotba kerülni, csak most valahogy úgy jött ki, hogy két héten belül kétszer is így jártam. Ja, és egyszerűen tegnap addig nem lett jobb a helyzet, amíg nem sírdogáltam egy kicsit. Biztosan most csak így tudom levezetni a feszültséget.

Már 3 napot dolgoztam délután és minden rendben van!!! :) Halleluja!!! Isteni volt ismét dolgozni :) Sokak szerint biztosan nem vagyok normális, hogy ennyire szükségem van a munkára, de valójában inkább csak nem szeretek egyedül lenni, kell, hogy legyenek körülöttem.... Persz ha manócska már megszületik, akkor minden más lesz. :)

Tegnap délután ismét előre és oldalra húzódott maszatka pár pillanatig, annyira jó érzés volt :) Mivel paramami vagyok és már éreztem a tenyeremmel a mocorgását néha, képes vagyok megijedni, ha kimarad egy-egy nap... Ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy sokan csak a 20. hét környékén érzik először rugdalni a babát (mondjuk az már nem tenyéren át érződik, hanem anélkül is, nekem se volt még ilyen élményem).

Ma reggel kíváncsiságból ráálltam a mérlegre, mivel a hétvégét rokonoknál fogjuk tölteni és valszeg sokkal többel jövök haza, szeretnék összehasonlítani... Szóval láss csodát 57,7 kg vagyok most, tehát a hétfői 58,2 a hétvégi kajálásnak és annak volt köszönhető, hogy az "emésztésem" nem igazán jól működik, ha nem itthon vagyok. Egyébként most azt olvastam valahol, hogy vékonyabb anyukáknál a második trimeszterben a heti 50 dkg hízás az ideális.... Nekem ez kicsit soknak tűnik... Na de majd meglátjuk... Sokszor, mostanában legalább napi egyszer érzem, hogy nagyon dobog a szívem. Ez normális, hiszen a várandósság alatt megnő a vér mennyisége és a szervezetnek gondoskodnia kell a megnőtt mennyiség keringetéséről.

15+3

A hétvégét anyósoméknál töltöttük, jól esett a változatosság, hogy nem itthon fekszek. Bár az időjárás valami ritka rossz volt.... Szombat déltől egész ma (hétfő) reggelig egyfolytában esett... Ráadásul ahogy jött az eső, úgy jött elő a fejfájásom is, ami ki is tartott egész tegnap estig.

Ma felhívtam az orvosomat, kicsit sietett, ahogy hallottam, de végül sikerült mindent megbeszélnünk. Az utrot 2x1-el, a rutascornint pedig 1x1-el még szedem egy hétig. És visszaengedett 4 órában dolgozni. Így még mindig fekvéssel tudom tölteni a nap nagy részét. Alig vártam, hogy mehessek vissza, most mégis félek, hogy jól teszem-e... Remélem nem lesz semmi baj...

14+6
súly: 58,2 kg (úgy tűnik, most kezdtem el hízni...bár a hétvégén elég sokat ettem)
pocakméret: 88 cm

Tegnap történtek az első furcsa és hihetlenül jó élmények! :)

Este hanyatt feküdtem a kanapén, kicsit balra dőlve és néztem a TV-t. Aztán egyszer csak olyan furcsa érzésem támadt a hasamnál és mikor odatettem a kezem, érezhetően a jobb oldalon dudorodott a pocakom, a kicsikém oda húzódott fel, pedig én kissé balra dőltem. Gyorsan mondtam Petinek, hogy adja a kezét, még szerintem ő is elkapta a kis Manócskánkat. Aztán kicsit visszább húzódott, de érezhetően keményebb volt a hasam a jobb oldalon illetve középen, oda előre kucorodott :) Olyan hihetlenül jó érzés volt, hogy az elmondani alig lehet, még most is folyton vigyorgok, ha eszembe jut.

Na aztán persze úgy gondolta, hogy ne örüljek ennyire. Melegszendvicset vacsoráztunk, én utána még kicsit segítettem Petinek a konyhában, aztán fogmosás, készülődtem a zuhanyhoz és akkor hirtelen egyik pillanatról a másikra rámtört a hányinger, és a vacsora el is hagyta a gyomrom... Semmi előjele nem volt... Csak arra tudtunk gondolni, hogy a kicsinek nem ízlett... :)) Főleg mert az elején sem voltam az a fajta, aki a nagy fehér isten előtt imádkozik, szerencsére (bár ezt is elviseltem sőt örültem volna neki).

Ja, és Peti szerint (én nem annyira látom még), kezd megjelenni a linea nigra, vagyis a szeméremcsonttól a köldökig futó sötét csík, ami szülés után el fog tűnni.

14+2