Az elmúlt hét a tavasz, a jó idő és jókedv jegyében telt. Végre elszálltak a félelmek zöme, közeledtünk a 12. héthez, egyszóval boldog voltam. Egészen csütörtökig.... Szombatra vártuk a családomat ebédre, így én már elkezdtem korábban a készülődést, megsütöttem a süteménylapokat, aztán pedig főzőcskéztem egy kicsit Petivel. Aztán mikor leültem, hogy szusszanok egyet, olyan érzésem volt, mint mikor megjön. Rohantam a fürdőszobába, ahol azt láttam, hogy tiszta vér vagyok.... Nagyon-nagyon megijedtem. Éppenhogy átöltöztünk és rohantunk Debrecenbe. Út közben megkérdeztem az orvosom, hogy hova menjünk, mert körzetileg a kórházhoz tartozunk, de ő azt mondta, hogy menjünk inkább a klinikára, mert ott van uh is.
Nagyon hosszú volt az út és én nagyon féltem. Peti tartotta magát és próbált engem is megnyugtatni. Mikor odaértünk, lehívtak valamelyik osztályról egy kedves fiatal hölgyet, aki bevitt egy vizsgálóba és felvette az adataimat, aztán hívott egy orvost, aki azt mondta, hogy 2-3 perc múlva ott lesz. Persze majd 20 percet vártunk rá, nekem persze még sokkal többnek tűnt. Szegény lány próbált velem beszélgetni, de nem voltam rá alkalmas. Aztán mikor megjött a doki, megvizsgált, aztán végre jött az uh, amit már alig győztem kivárni. Szerencsére jól volt a picikénk, és nem látott semmit, ami a vérzést okozhatta volna. Ettől függetlenül befektetett, így szegény Peti mehetett haza a dolgaimért. Aznap éjjel nem aludtam semmit. Szerencsére már reggel kellett menjek megint uh-ra, ahol ismét láthattam a kicsikémet, jól volt, sőt egy sor dolgot lemértek rajta. Már 54 mm volt a CRL és a tarkóredő is rendben volt. Persze mikor kérdeztem, hogy jók-e az adatok, nem mondott semmit az uh-s nő. Viszont mivel a kezembe adták utána a leletet, így azt láttam rajta, hogy vérzésnek, haematómának nincsen jele. Ismét megnyugodtam kissé. Persze az orvosok semmi konkrétat nem mondtak, minden viziten más orvos volt. Már nagyon elegem volt az információhiánytól, de anyukám intézkedett. Megtudta, hogy egy régi szomszédunk fia ott dolgozik, aki annyira rendes volt, hogy bejött hozzám (pedig nem is dolgozott) és mindent elmagyarázott. Azt mondta, hogy valószínűleg azért volt a vérzés, mert ahogy a placenta tapad hozzá a méhfalhoz, roncsolódnak és megpattanhatnak az erek. A baba adatai tökéletesek, egyszóval minden rendben van, előfordul ilyen, azért 1-2 hétig még pihenjek. Szuper, nagyon megnyugtatott. Hétfőn még volt egy kontroll uh, ami szintén rendben volt, így aznap délután mehettem is haza. Péntekre, azaz mára terveztem, hogy visszamegyünk a 12 hetes uh-ra, ahol Peti is bejöhetett volna. Persze ember tervez...
Természetesen pihentem, feküdtem, nem is volt semmi baj, azonban kedden délután, mikor mosdóban voltam, ismét volt egy kis vérzés. Persze hívtam az orvosomat (akit egyébként is hívtam volna, mert kérte, hogy jelentkezzek, ha kiengedtek), aki azt mondta, hogy másnap reggel menjünk be hozzá a kórházba. Aznap még kétszer jártam így... Egyre inkább el voltam keseredve, hogy miért van ez, amikor előző nap nem láttak semmit az uh-n... Alig vártam a szerda reggelt, hogy végre meglegyen az uh, persze ismét pánikban voltam.... Ráadásul egy órát vártunk az uh-ra, így is végül az orvosom ment be és utána hívtak be engem is. A kicsi szerencsére jól van, viszont láttak egy kisebb haematómát, ami vagy fel fog szívódni, vagy ki fog ürülni. Viszont a placenta annyira lent van, hogy eléri a méhszájat, ezért is lehetett vérzés. Azt mondta az orvosom, hogy ez a 18. hétre rendeződni fog, addig is viszont feküdnöm kell. Mászkálhatok kicsit minden nap, de a nap nagy részét fekvéssel kell töltenem. Újra szedem az utrót és rutascorbint, ami vérzéscsillapító...Egyúttal egyébként megcsinálták a 12. heti uh-t is, 64 mm volt a CRL (5 nap alatt 1 cm-t nőtt :)), rendben volt a tarkóredő és a magzatvíz is, mást nem is néztek. Csinálni akartam róla egy képet, ami végül videó lett, látszik mennyire értek a telefonomhoz... Szóval most itthon vagyok és fekszek és fekszek....
