Várva várt várandóság

Múlt héten csütörtökön voltunk a szülésfelkészítő tanfolyam első részén. Mindketten nagyon vártuk, Peti még egy apró jegyzetfüzettel és tollal is készült :)
Kb. 8 pár volt, a tanfolyam azzal kezdődött, hogy az őssejtbank egyik képviselője tartott egy 20 perces előadást, ami abból állt, hogy elhadarta, amit amúgy is kivetített, illetve egy mappában részletes anyagot is kaptunk. Aztán megnéztük a szülőszobát, ez már érdekes volt. A két egyágyas szülőszobát néztük meg, ahol a papás szülések vannak. Igazából nem volt elképzelésem, de valahogyan nagyon személytelenek voltak a szobák. Jó, a falak színesek voltak, de sehol egy segédeszköz (pl. fittball labda, bordásfal stb.). Csak egy ágy, egy asztal a szülésznőnek meg egy pult, ahol a babát mérik stb. A szobák mellett vannak a fürdőszobák, szép tiszták voltak. (Mondjuk ez felújított részleg.) Mondtam Petinek, hogy azért képeket tehettek volna a falra v. ilyesmi, de ő azt mondta, hogy higiéniai szempontból nem lehet, nehéz lenne őket rendesen sterilen tartani.... Na mindegy. A 3 ágyas szülőszobát nem tudtuk megnézni, mert ott éppen szülés volt. De igazából ugye mindenkit az egyágyas érdekelt, hiszen azok az apás szülőszobák. Kérdeztem a csajt (védőnő v. nővér.... nem tudom, mert be sem mutatkozott), hogy sokszor elő szokott-e fordulni, hogy apás szülés lenne, de foglaltak a szülőszobák. Azt mondta, hogy nagyon ritkán van olyan, hogy mindkettő foglalt lenne és v.kinek a közösben kellene szülnie. Persze ott is lehetséges az apás, de azért az közel sem olyan. Szóval remélem, hogy Bendi nem front hatására akar majd jönni :)
A fájdalomcsillapítás lett volna a másik téma, amiről hallanunk kellett volna, de csak egy papírt kaptunk, amin a vénás fájdalomcsillapításról volt 2 sor, az összes többi az epidurálist taglalta, a gázt meg nem is említi a papír, holott azt is lehet kérni. Ebben nagyot csalódtam, hiszen úgy kellett volna csinálni, hogy mindhárom fajtáról elmondani mindent: előnye, hátránya, ilyenkor kell alkalmazni, elkezdeni stb. De erről szó sem volt. Ami információt megtudtam, azt a kérdéseknek köszönhetem, amiket feltettünk, de ekkor senki nem készült szerintem, hiszen a tanfolyamnak pont az a célja, hogy információkat kapjunk és annak függvényében kérdezzünk. Megtudtam, hogy Bendinek adnak mindent, ruhát, pólyát, popsitörlőt, pelenkát, egyszóval neki semmit nem kell bevigyünk. Nekem is adnak hálóinget, így praktikusabb, ha nem is viszek, nehogy az legyen esetleg foltos. 
Hazafelé bementünk egy bababoltba és megvettük a pelenkázótáskát. Kék színű és van hozzá pelenkázó alátét is, mindkettőnknek nagyon tetszik. Még egy dolog kipipálva :)
 
Az Interneten sok helyen azt írják, hogy most már össze kell készíteni a kórházi csomagot... ez kicsit ijesztő, én még azért ilyen korán nem akartam (sőt, szerintem nem is fogom még 1-2 hétig, azért még pár dolgot venni kell).

A héttől már csak 6 órában dolgozom egész szeptember végéig. Ez így nagyon kényelmes, egész hamar elmegy ez a 6 óra. Aztán meg sétálva megyek haza, közben beugrok ide-oda, nagyon élvezem :)

Bendi aranyosan mocorog, a hétvégén csinált olyat, hogy az egyik ponton kidugta valamilyét és áthúzta egy másikra, érdekes volt érezni, ahogy a púpocska vonul a hasamon :) Szombaton hallgattunk egy kis Frank Sinatrát, Peti meg annyira aranyos volt, hogy ahogy ültem a kanapén, ő letérdelt és énekelt Bendinek, közvetlenül a hasamhoz hajolt. Annyira imádtam érte! :)))) Most már egyre többször fordul elő, hogy egész lent van és a hólyagom környékén mocorog. Ilyenkor meg szoktam kérni, hogy kicsit jöjjön feljebb, mert anyának az nem esik jól. Általában nem is sokáig szokta csinálni, használ a kérés. :)

Múlt héten megjött a szopipárna huzat, amit rendeltem, így szombaton megvarrtam a szopipárna belső részét és meg is töltöttük, szóval szombattól azzal alszunk. Igazából azért jó, mert azt a lábam közé tudom venni, így nem a közös takarónkat kell odagyűrnöm :)

Múlt héten a teszveszen vettem Bendinek egy világoskék bundazsákot (mindössze 1000.-Ft volt, boltban akciósan! 5 ezer valamennyi a legolcsóbb ár), aminek nagyon örülök. Remélem valóban annyira szép, mint ahogyan a képen látszik. Úgy gondolom, hogy babakocsiban egy bundazsák sokkal kényelmesebb, mint az anorák, amiben meg sem tud moccanni.

súly: 65,3 kg
pocak: 98 cm
31+0

A múlt hét elég mozgalmasra sikeredet, ugyanis csütörtök este Peti barátja és családja érkezett hozzánk a hétvégére, szombaton meg ugye Marikáéknak volt az esküvő. Így a hét első fele azzal telt, hogy próbáltunk mindkettőre előkészülni. Kitaláltuk, hogy miket főzzünk majd a barátoknak, ezután persze szerdán volt a nagybevásárlás, hogy csütörtökön már ne kelljen ezzel foglalkozni. Aztán ott volt még a ruhaproblámám is. Az esküvőre ugyanis nem szerettem volna ruhát venni, mondván, hogy valószínűleg soha többet nem lenne rajtam. Ráadásul az egyik barátnőmnek volt egy ruhája, ami elegáns volt és még éppen rámjött, viszont a hátamat szorította, így azt nem mertem felvenni. Aztán jött az isteni szikra, hogy egy másik barátnőmtől kaptam terhes rucikat, viszont azok a szekrényben pihentek, mert zömében nem nyári dolgok voltak, viszont emlékeztem egy vajszínű szoknyára is, ami vékony bársony anyagból volt. Na ezt egyik este elő is vettem, felpróbáltam és láss csodát, pont jó volt! :) Ezek után már csak egy felső kellett, ami azért picikét elegánsabb, mint amik vannak. Na a turkálókat erre találták ki. Szerdán el is mentem arra a két helyre, ahol jó rucikat szoktam találni. Az egyik helyen volt is egy fényesebb anyagból készült lila felső, viszont nem volt nálam a szoknya, így nem mertem megvenni. Másnap vittem a szoknyát és Petivel visszamentem. Mivel aznap egy csomó új dolgot pakoltak ki, még vagy 3-4 felsőt felpróbáltam és találtunk egy jobbat, egy szürkés passzos felsőt. Meg is vettük, már csak otthon láttam meg, hogy egy Espirit felsőt sikerült vennünk tökéletes állapotban (még a cimke se volt picit sem kopott). Nagyon örültem, hogy ha már elegáns nem tudok lenni a legjobb barátnőm esküvőjén, de legalább csinos leszek.

Pénteken reggel már Marikánál voltam, mert aznap volt a fotózás. Felöltöztettem a ruhájába és elfuvaroztam a fotózás helyszínére. Gyönyörű volt!!! :) A fotózás kb. reggel 9:30-tól 13:00 óráig tartott. Én és egy másik barátnője felváltva igazgattuk a ruháját és vittük a kiegészítőket. A második helyszínen fogyott el az energiám, ott már leültem és pihentem (mondjuk meleg volt és kb. 12 óra, én meg reggel 7 körül ettem utoljára). Amint hazaértem, mentünk ebédelni, már mindenki engem várt, éhes volt a banda. :) Ebéd után fagyizás, séta, játszótér a gyerekeknek, este főzés otthon, mikor a gyerekek lefeküdtek, utolsó simítás a nászajándékon (sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztem...), mikor a barátok is lefeküdtek, gyantázás és egyéb dolgok, szóval sikerült jóóóóó későn ágyba kerülnünk.

A szombat sem volt kevésbé eseménydús, reggel megreggeliztünk, aztán ebédet csináltunk, közben átmentem a barátnőmhöz, hogy csinálja meg a hajamat, aztán hazarohanás, hogy egyek pár falatot, aztán összekészültem, elbúcsúztam és siettem Marikához, hogy fel tudjam öltöztetni. Vittem a ruhámat, smink dolgokat, hogy amint ő készen van, én is öltözhessek. Peti megvárta, hogy a vendégek elmenjenek, aztán ő is rohamtempóban készülődött, hogy fél 3-ra odaérjen a kikérésre. Minden nagyon szuperül alakult, az esküvő után volt lufieregetés, csokordobás, harisnyakötő dobás, hintó, dottó stb. A vacsi fincsi volt és néha még táncoltam is. Már a menyasszonytánc után jönni akartunk haza, de aztán fél 3 lett belőle, mert Marika még kérte, hogy várjam meg a táncot a barátokkal. Szerencsére nagyon jól bírtam. Folyamatosan figyeltem, hogy nem keményedik, feszül-e a pocim, nem fájt a derekam, hátam és még Bendi sem rugdalt tiltakozásképpen. Kicsit féltettem a hangos zene miatt, de remélem, hogy nem ártott a kis hallásának. Vasárnap persze szinte egész nap pihentünk, aludtunk, így hétfőn már nem voltam fáradt.

A héten betöltüttük a 29. hetet is.... hamarosan megérkezik Bendi és így visszagondolva olyan hamar elment ez a néhány hónap. Először azon izgultam, hogy csak a 14. hetet töltsük be, aztán azért, hogy a 20-at, aztán a 24-et.... Persze élveztem minden pillanatát, de az aggódás folyamatosan ott volt és van még most is persze, ez már nem fog elmúlni soha :). A héten furcsa gondolataim voltak, mint pl. jó anya leszek-e, jól fogjuk-e csinálni, lesz-e elég türelmem.... Ezek eddig nem foglalkoztattak, de most majd minden nap eszembe jut, kicsit félek.... Szeretném, ha minden tökéletes lenne és sikerülne Bendinek kiegyensúlyozott környezetben kezdenie az életet...

Mostanában sokat csuklik a drágám, van, hogy naponta 2-3-szor is. Olyankor annyira szoktam sajnálni, mert sokszor hosszú perceken át is tart. Peti mindig azt mondja, hogy kis mohó és ezért csuklik annyit... :) A másik mutatványa a hasam deformálása :) Olyannyira oda tud húzódni a bal oldalra (mindig csak oda), hogy a hasam másik fele szinte teljesen lelapul. Vagy egészen feltolja a fenekét (gondoljuk, hogy azt) és egy nagyobb púpot csinál fent a hasamon. Ilyenkor úgy megnéznénk, hogy vajon mit csinálhat odabent... :). Néha eltalálja  a hólyagomat is a kezecskéjével, de ez nagyon ritkán van. A mozgását is szinte már csak lent és fent érzem, ahogy a kezecskéivel és lábacskáival dolgozik. Imádom érezni :)

Tegnap előtt kaptunk levelet a kórházból, hogy az "együtt szülésre" felkészítő tanfolyam jövő héten csütörtökön lesz (elvileg 2-3 alkalom lenne). Már nagyon várjuk! :) Kíváncsi leszek rá nagyon! Közben olvasgattam a Suttogó című könyvet is és sok jó dologra bukkantam benne. Persze más kérdés, hogy mit fogunk tudni megvalósítani belőle...

Súly: 63,5 kg
Pocak: 96 cm
29+3

Múlt héten hétfőn végre eljutottam a 24. heti laborvizsgálatra is. Előző héten a háziorvosom szerencsére szó nélkül kiírta a beutalót. Sőt, Petitől még kérdezte is, hogy fog-e a szülés után otthon lenni, erre mondta Peti, hogy igen. A dokink meg közölte, hogy ha akar, még egy hétig megfázhat majd... :) A laboreredményért csak szerdán mentem, különösebben nem izgultam, de amint megnéztem a leletet, már nem voltam annyira nyugodt. Sok eredményem volt pozitív, vagy határérték alatt vagy felett voltak. Alig vártam, hogy internet közelbe lehessek és próbáljak utánanézni az eredményeknek. Túl sokra nem jutottam, Peti azt mondta, hogy néhány vérszegénységre utal, volt egy, aminek a felső határértéke elvileg várandósoknál sokkal magasabban van (We, 20 helyett 80!). Beszéltem a védőnőmmel, aki azt mondta, hogy vérszegény vagyok, irassak a háziorvossal vastablettát. A We értékre pedig azt mondta, hogy az gyulladásra utal. Na ezzel kissé megijesztett, mert semmi bajom nem volt!!! Próbáltam hívni az orvosomat, de sajnos nem jártam sikerrel egész nap. Aztán este beküldtem Petit a háziorvoshoz, hogy irasson vastabit és nézzen rá a leletemre (én u.is sokáig dolgoztam aznap), ő pedig azt mondta, hogy ez a lelet rendben van, és ha 2 naponta szedem a terhesvitamint, akkor a plusz vastabletta sem kell, szóval nem írt fel semmit én pedig megnyugodtam valamelyest. Mikor este visszahívott az orvosom (először fordult elő ilyen), sajnos nem hallottam meg. De másnap biztos, ami biztos alapon bejelentkeztem hozzá péntekre, úgyse voltunk már a 18. hét óta. Pénteken mentünk is és sikerült pár dologgal meglepnie minket. Az első az volt, hogy mikor a találkozásnál puszit kaptam (eddig sose). Persze addig is tegezőben voltunk, mert fiatal, illetve a Peti uncsitesójáék a baráti körükbe tartoznak. Aztán beszélgettünk, ő is megnézte a leletet és ő is azt mondta, hogy rendben van, megmagyarázott dolgokat, hogy mi-mi miért magasabb-alacsonyabb. Aztán azért a biztonság kedvéért írt fel nekem vastablettát. Meghallgattuk Bendi szívhangját (ezt mindig annyira imádom!!:). Kérdezte, hogy van-e kérdésünk. Mondtam neki, hogy nem nagyon, majd a szülésről beszélhetünk, de azzal még ráérünk, úgyis találkozunk még addig. De ha már itt tartottunk, akkor mondtam neki, hogy hallottam, hogy van meghitten berendezett szülőszoba, szóval ha lesz akkor szabadon, akkor én olyat szeretnék. Erre rögtön rávágta, hogy csakis olyanban fogunk szülni. Meg mondtam, hogy ha lesz szabadon, akkor babás szobában szeretnék majd lenni, erre is mondta, hogy lesz!!! Nagyon meg voltunk lepődve, nem igazán tudtuk Petivel hova tenni ezeket a dolgokat, de mindenesetre örültünk neki, hogy így állt hozzá. Aztán persze mikor köszöntünk el, ismét kaptam puszit is.... Ki érti? Ja, és azt is mondta, mikor kifejeztem aggodalmam, hogy esetleg Bendi nagy baba lesz, hogy nem lesz ő 4 kg, nehogy azt higgyem. Pont jók a méretei, a korának megfelelőek.

Szombaton a legjobb barátnőmnek volt a lánybúcsúja, Marikának, aki egyben Bendi keresztanyja is lesz. Én szerveztem, készültem sok-sok mindennel (fátyol, teszt, hazugságvizsgáló üveg, oklevél, fogadalom, petrezselyemárulás stb.). 5-en voltunk, nagyon jól sikerült véleményem szerint. Kicsit féltem, hogy vajon hogyan fogom bírni, mert estére sokszor már fáj a derekam, vagy feszül a pocakom. De délután most rápihentem, 3 órát sziesztáztam és nem volt semmi gond!!! Még mikor éjfél után feljöttünk a városba, még táncoltam is kicsit. Biztosan sokan meg is néztek, ahogyan nagy pocakkal táncolni próbálok (viccesen festhettem). :) Aztán összefutottunk (direkt) a fiúkkal is és az utolsó 1-1,5 órában már együtt voltunk. Csak azt sajnáltam, hogy Arankát nem láthattam. Ő volt az a guminő, amit a vőlegény kapott és mire találkoztunk velük már eladta 500.-Ft-ért. Ehhez képest Marika több mint 3 ezer Ft-ot keresett a petrezselyemmel :). Hajnali 3 óra körül épségben, de nem józanon hazaszállítottuk a párocskát. :)

Ez a hét tele van eseményekkel...

Azzal kezdődött, hogy hétfőn alig bírtam bejönni dolgozni. Ugye a munkahely kb. 3 km-re van, olyan 40 perc alatt szoktam besétálni. Most meg már az út egyharmadánál kipurcantam, ha nem ülök le a buszmegállóban, képes lettem volna el is ájulni. Hívtam is a kolléganőmet, hogy ha még nem ért be, akkor forduljon már vissza értem. Szerencsére be tudott vinni. Nem tudtam mire vélni a dolgot, eddig még nem jártam így. Másnap ismét próbálkoztam, most már lassabban mentem, szinte totyogva, de így sem volt teljes a siker, mert kb. 30 perc után ismét alig kaptam levegőt, dőlt rólam a víz és le kellett ülnöm. Mivel már nem voltam messze, pár perc ücsörgés után újra elindultam, sikerült is beérnem. Aztán mondja a munkatársam, hogy alig van levegő, annyira alacsony a légnyomás, ráadásul nagyon meleg is volt már korán reggel. Megnyugodtam és elkönyveltem, hogy akkor ez volt az én bajom! Csütörtökön, az előző napi eső után hűvös volt a reggel, szóval gondoltam most már nem lehet gond. Hát pedig volt. Ismét csak az út jó 2/3-ig jutottam, amikor ismét kipurcantam. Szóval be kellett lássam, hogy most már nem tudok ekkora távot sétálni. Arra számítottam, hogy a kényelmes sétatempómat fel kell cseréljem vánszorgásra, de arra nem, hogy fel is kell adjam a napi sétámat, amihez már úgy hozzá vagyok szokva. De persze nincsen mese, azért önsanyargató én sem vagyok, így a kolléganőmmel fogok járni ezek után dolgozni, hazafele meg úgyis mindig Peti visz.

Hétfőn voltam tanácsadáson, ahol most először nézték Bendi szívhangját is. Vagyis nézték volna, mert csak pár másodpercre engedte, aztán hiába kereste a védőnő, mindig elmozgott, szóval egy idő után fel is adta, mondta, hogy nem macerálja tovább, úgy látszik, hogy ő most ezt nem szeretné. :) Persze orvos most nem volt, így nem írta fel senki a beutalót a vérképhez, amit ugye múltkor egész egyszerűen nem csináltak meg a laborban. A védőnőm azt mondta, hogy menjek el a háziorvoshoz és kérjek tőle.

Múlt héten bejelentkeztem 4D-s babamozira, ami sajnos nem olcsó, de ismerem magam, hogy ha nem mentünk volna, utólag nagyon bántam volna. Szóval tegnap 17 órára volt időpontunk. Egy rendelőintézetbe mentünk, ahol többen is várakoztunk a különböző magánrendelésekre. Egyfolytában azt lestem, hogy vajon ki melyik rendelőbe várhat... Ráadásul 5 órakor nem minket hívtak be, hanem egy másik lányt. Mivel egyedül ment be, gondoltam nem lesz hosszú... hát majd fél órát volt bent. Folyton az órát meg az ajtót lestem, hogy nyílik-e. Aztán az járt a fejemben, hogy ha megint nem mi jövünk, akkor megkérdezem, hogy ugye jó-e az időpontunk... Ráadásul Bendi egész úton és a rendelőben is ébren volt, féltem, hogy a vizsgálat alatt meg aludni fog... Aztán szerencsére mi következtünk, volt egy kis csúszás. A hölgy nagyon aranyos volt, beírta az adatainkat, mondta, hogy helyezkedjünk el, én az ágyon, Peti mellettem egy széken, szemben volt egy hatalmas képernyő. Először "átnézte" Bendit, hogy minden rendben van-e vele, illetve megmérte: BPD (fejátmérő): 72 mm, AC (haskörfogat): 238 mm, FL (combcsonthossz): 50 mm. Na már most a kis drágánk a fejátmérő szerint 2 héttel, a combcsont mérete alapján pedig 1 héttel fejlettebb az átlagnál. :) A súlya egyébként 1223 g, vagyis kb. 500 grammot hízott 2 hét alatt!!! Mondjuk a könyvem szerint is több mit 400 gramm az előző 2 heti hízás... Aztán kezdődött a mozi. Elindult egy kellemes lassú zene és mikor először megláttuk 4D-ben, majdnem elsírtam magam... Annyira édes volt, mocorgott össze vissza, és megoldotta, hogy egy képen látható legyen egészben, teljesen felhúzta a térdeit, karocskáit.... Aztán persze az arcáért nagyon megküzdöttünk, mert vagy a kezével takarta, vagy csak profilból lehetett látni, vagy befelé fordult, szóval sokáig csak fordulgattam jobbra-balra, hátha elmozdulásra ösztönzi az én mozgásom. Nem volt könnyű, de azért lettek jó képek, és egy olyan videó, amin éppen ásít egy nagyot! :). Kaptunk DVD-t a klipekkel meg CD-t a képekkel és még 2 képet ki is nyomtattak nekünk. Egy órát voltunk bent összesen. Este anya alig tudta letenni a képet, annyira tetszett neki. :)

És akkor a képek:

Ismét eltelt 4 hét az utolsó bejegyzésem óta, és annyi minden történt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.

Először talán az ultrahang. Múlt héten kedden voltunk a 23 hetes ultrahangon, amikor valójában már a 24. hetet töltöttük. Nagyon készültünk, ismét vittük a fényképezőgépet, hogy videózzon Peti, illetve vittünk egy kis hétvégi sütit, hogy Bendi tuti ne aludjon (már ha van abban valami, hogy ha előtte édeset eszik az ember lánya, akkor a megnövekedett vércukorszint felébreszti a manókat....). Persze előtte mondtam neki, hogy legyen nagyon ügyes, hadd gyönyörködjünk benne. És tényleg nagyon ügyi volt, mindenét meg tudtuk nézni, nem takargatta az arcocskáját sem, a kukacát pedig többször is láttuk, szóval most már 100%, hogy fiúcskát rejt a pocakom. Peti azóta is sokszor emlegeti az ő nagy bigus fiacskáját, nagyon büszke rá! :) Volt olyan is, amikor fogta a lábiját a kezecskéjével, a végén meg a talpiját is láttuk. Meghallgattuk a szívhangját is, annyira jó volt! Ja, kérdezte a hölgy, hogy mennyi idős is vagyok, mert olyan 24-25 hetesnek saccolná. Aztán mikor kérdeztem, hogy mennyi lehet a súlya, azt mondta, hogy még ilyenkor ugyan nem szokták mérni, de megnézi nekem. Aztán a gép hajszálra annyi idősre hozta ki, mint ahol jártunk, egyébként 725 g. volt :). Most már hetente legalább 100 g-okat hízik! :) Kicsit megnyugtatott, mert mindenki azt mondja, hogy nagy a pocakom, és már kezdtem kicsit félni, hogy Bendi is gyorsabban gyarapszik, mint az átlag, de most ez a vizsgálat megmutatta, hogy pontosan ott tart a fejlődésben, ahol kellene!

Másnap elmentünk nyaralni anyáékkal, az öcsémékkel és a nagynénémékkel Galyatetőre. Már annyira vártuk, szinte számoltam visszafelé a napokat, hogy mikor megyünk már. Szerencsére jó időnk volt végig, csak vasárnap esett egész nap, de akkor már jöttünk haza. Én is túráztam a többiekkel (10-12 km-t naponta), és nagyon büszke voltam magamra, hogy 6 hónapos várandós létemre bírtam az iramot. Persze a Kékest a végén már kihagytam azért. :). Minden este fürcsiztünk kicsit, Bendi olyankor mindig aludt. Pedig vártam, hogy reagálni fog a vízre, mert legutóbb anyósoméknál mikor belementem a medencéjükbe, akkor egyből elkezdett aktívan mocorogni. Akkor úgy gondoltuk, hogy biztosan tetszik neki, hogy vízben vagyok, de valószínűleg csak jól esett neki a hűvösebb víz, mert akkor nagyon meleg volt. Amit nagyon furcsálltam, hogy csak reggeliztünk és vacsoráztunk (azt is mértékkel, mert már nem fér egyszerre sok a gyomromba), napközben túráztunk és mégis egy hét alatt 1 kg jött rám... de hogy??? Na biztosan kapni fogok jövő héten a tanácsadáson, hogy 4 hét alatt megint 2 kg-t híztam... De nem érdekel, mert ennél kevesebbet már nem tudok enni, azt már fogyókúrának hívják. Ráadásul még így is csak 5,5 kg súlytöbbletnél járok. Egyik éjszaka nagy vihar volt, égzengéssel és olyan csattanásokkal, hogy még én is féltem. Na szegény manócskánk is félhetett, mert végig fent volt a drágám és mocorgott, amíg el nem múlt az égzengés. Mondjuk biztosan nem segített neki megnyugodni, hogy az én szívverésem sem volt a megszokott... Nagyon sajnáltam szegénykémet...

Tegnap túlestem a cukorterheléses vizsgálaton is. A cukros lötyi ihatóbb volt, mint amire számítottam, viszont utána legalább egy órán át azon küzdöttem, hogy ki ne hányjam. Ráadásul a beutalón vérképet is kértek, de azt egész egyszerűen nem csinálták meg, azt mondták, hogy két napon, talán valami olyasmiért, mert így kapnak rá több támogatást. Már előre látom, hogy jövő héten a tanácsadáson ezért a beutalóért is meg kell küzdenem. Egyébként azt hiszem, hogy jó lett az eredményem, mert az éhgyomori 5,0 a terheléses pedig 6,9 lett. A vizeletem is rendben van, kivéve, hogy az üledékben sok az urát szemcse. Nem tudom, hogy ez mit jelent, Peti szerint keveset ittam, azért volt. Mondjuk tény, hogy este már nem nagyon szoktam inni, de napközben azért a 2 liter folyadék meg szokott lenni.

Nemrég a barátnőm elhozta mindazokat a dolgokat, amiket kölcsön ígért nekem (bébihordó, pihenőszék a babának, egy zsák ruha, bébiőr stb.), szóval Bendi szobája olyan most, mint ahol bomba robbant, minden bele van zsúfolva, ömlesztve. Rendeltem a teszveszen egy pelenkázót, ami ráadásul fehér, ami azért jó, mert a kiságya is fehér és ráadásul mindössze 7500.-Ft volt postaköltséggel együtt! Ja, és már most annyi ruhát kapott, hogy a gardróbban kell valahogyan helyet csináljak, hogy legalább ez első méreteket be tudjam tenni a szobájába :) A leendő keresztanyukája is veszi neki a szebbnél szebb dolgokat, persze hiába mondom neki, hogy most már elég lesz, rám se bagózik :) De imádom érte!

Pár hete ismét ki kell menjek éjszaka a mosdóba és sajnos legtöbbször alig tudok visszaaludni. De persze nem panaszkodom :) Sőt, van olyan is, hogy a kis drágám ráfekszik a hólyagomra és akkor 10 perc múlva megint mennem kell... Ráadásul olyanokat tud csinálni, hogy az csak na. Van, hogy a szokásos bal oldalra való kucorodását adja elő, ami most már nagyon látványos is, máskor meg csinál olyat, hogy egyik oldalon fent, a másikon átellenben lent dudorodik ki a hasam, a köldököm szinte beesik és nekünk fogalmunk sincsen, hogy ezt a produkciót hogyan csinálja. :)) Egyébként nagyon jó baba, mert éjszaka alszik, reméljük születése után is fogja ezt tartani.

Súly: 62,5 kg
Pocak: 94 cm
25+1

24 hetes pocakkép