Tegnap történtek az első furcsa és hihetlenül jó élmények! :)
Este hanyatt feküdtem a kanapén, kicsit balra dőlve és néztem a TV-t. Aztán egyszer csak olyan furcsa érzésem támadt a hasamnál és mikor odatettem a kezem, érezhetően a jobb oldalon dudorodott a pocakom, a kicsikém oda húzódott fel, pedig én kissé balra dőltem. Gyorsan mondtam Petinek, hogy adja a kezét, még szerintem ő is elkapta a kis Manócskánkat. Aztán kicsit visszább húzódott, de érezhetően keményebb volt a hasam a jobb oldalon illetve középen, oda előre kucorodott :) Olyan hihetlenül jó érzés volt, hogy az elmondani alig lehet, még most is folyton vigyorgok, ha eszembe jut.
Na aztán persze úgy gondolta, hogy ne örüljek ennyire. Melegszendvicset vacsoráztunk, én utána még kicsit segítettem Petinek a konyhában, aztán fogmosás, készülődtem a zuhanyhoz és akkor hirtelen egyik pillanatról a másikra rámtört a hányinger, és a vacsora el is hagyta a gyomrom... Semmi előjele nem volt... Csak arra tudtunk gondolni, hogy a kicsinek nem ízlett... :)) Főleg mert az elején sem voltam az a fajta, aki a nagy fehér isten előtt imádkozik, szerencsére (bár ezt is elviseltem sőt örültem volna neki).
Ja, és Peti szerint (én nem annyira látom még), kezd megjelenni a linea nigra, vagyis a szeméremcsonttól a köldökig futó sötét csík, ami szülés után el fog tűnni.
14+2
