Már majd egy hónapja nem írtam, és azóta annyi minden történt!!!
Először is az AFP. Május 26-án vették le a vért. Szerencsére nem is kellett várnom, nem volt senki. Toxoplazmózisra is vettek le egy kémcsővel. Nem szeretném, ha a macskaimádatom bajt jelentene a kicsinek. Ha már átestem rajta, akkor már nem jelent veszélyt, ha jól tudom. Szóval szerdán levették a vért és én alig vártam a pénteket, ugyanis a kolléganőmnek ismerőse analizálja, így egy kis protekcióval előre vettek és telefonon meg is mondja az eredményt. Pénteken alig vártam, hogy beérjek (ez már 11 óra után volt), kérdeztem is Szilvit, hogy szólt-e az ismerőse. Mikor beszéltek, kiderült, hogy csak 2 óra körül lesz meg az eredmény. Szilvi csak délig volt, szóval tűkön ültem, hogy mikor hív már. Szerencsére 2-kor hívott is, minden rendben az értékekkel: hallelúja!!! :)
Következő héten szerdán jött meg az eredmény, hívott reggel Ibolya (a védőnőm). El is mentem érte, a saját szememmel akartam látni az eredményt, ami a következő: AFP - 0.95; hCG - 1; SP1 - 0.58; PAPP-A - 0.99. Hogy melyik érték pontosan mit is jelent, azt nem tudom, de az látszott a leírásból, hogy jók. Ezen felbuzdulva, hogy végre kezemben az eredmény, hívtam a kórházat, hogy bejelentkezzek apás ultrahangra. Kaptunk is időpontot péntek 13:15-re.
Alig vártuk a pénteket. Nagyon készültünk, vittük a fényképezőgépet is, hogy majd azzal csinálunk videófelvételt. Időben odaértünk, mentünk a félemeletre, erre mondták, hogy nem hozzájuk vagyunk bejelentkezve, hanem az alagsorba. Na lesétáltunk, hamarosan be is hívtak. Egy mufurc doki vizsgált kb. 1 percig, oda se mutatta és nem is mondott semmit. Mikor kijöttünk, majdnem sírva fakadtam, hogy hogy lehetett ilyen rövid idő alatt tetőtől talpig átnézni Manócskát. Indultunk kifelé, én meg mondtam Petinek, hogy menjünk vissza, én azért megkérdezem a félemeleten, hogy nem-e néznének meg rendesen, nem érdekel, ha nem tudnak papírt adni. Közben hívtam az orvosomat, aki mondta, hogy oda nem szabad menni (mármint az alagsori uh-ra), mondtam neki, hogy nem tudtuk, hogy oda kaptunk időpontot... Azt mondta, hogy majd kitalálunk valamit és majd este (akkorra voltunk hozzá bejelentkezve), megbeszéljük, hogy következő héten valamikor megnézik. Na de mi közben visszaértünk, és mikor kijöttek a rendelőből, elpanaszoltam a gondom és olyan aranyosak voltak, hogy igent mondtak!!!! :) Nem is vártunk sokat (bár én estig ott ültem volna, ha ezen múlik), és bemehettünk. Egy nagyon kedves fiatal doktornő vizsgált, ráadásul úgy, hogy közben én is láttam mindent és közben mindent magyarázott is. Nagyon aranyos volt Maszatkánk, és ügyes is, mert mindent meg tudott nézni, teljesen rendben van Manócska. Majd 10 percen át tartott a vizsgálat, Peti közben felvette videóra is. Ééééééés, úgy tűnik, hogy kisfiú Manócska. Bár a doktornő azt mondta, hogy még ne fessük kékre a gyerekszobát, nem tudta biztosra mondani, hiszen még azért picike. Kicsit furcsán ért minket, hogy kisfiúnk lesz... Bár én mindig azt mondtam, hogy mindegy (és ez így is van), tudat alatt azt hiszem mindketten kislányra számítottunk... Bár a vért nem lehet meghazudtolni, Petiéknél 4 generáció óta nincsen lány, nem is tudom, hogy mi mire számítottunk...
Este mentünk Szilvásihoz, megnézte az AFP-t, azt mondta tökéletes és hogy most már mindent csinálhatok! Juhéééé!!! Még fürödhetek is, akár wellnessben is. Ezen apropóra a szülinapomra egy babahőmérőt kaptam (amolyan kádba valót) Petitől. Azt hittem a kicsi kapja, de később kiderült, hogy nekem szánja, hogy mérjük a fürdővizem hőmérsékletét, nehogy 1 fokkal is melegebb vízben fürödjek, mint ahogy lehetne (37 fok). Olyan jót mosolyogtam rajta!!! :) Ráadásul kitalálta, hogy a kisszobából pakoljunk ki mindent, ami nem odavaló! Annyira imádom, hogy ennyire apuka üzemmódban van. :) Ja, és bár hivatalosan csak 32. héten lenne újra uh., Szilvási hívott a 23-24. héten is, nagyon örültünk neki.
Nagyon furcsa érzés volt mindkettőnknek, mikor kiderült, hogy kisfiú lakik a pocakban. Napokkal később jöttem rá, hogy az volt a bajom, hogy nem volt nevünk!!! Aztán persze nekiálltunk keresgélni és rá kellett jönnünk, hogy nincsen könnyű dolgunk. Nagyon kevés név volt, ami tetszett, pláne úgy, hogy mindkettőnknek (bár zömmel azonos volt, ami tetszett). Első körben a Bence és a Botond maradt versenyben. Egy napig nagyon tetszett a Botond, de aztán már nem éreztem egyiket sem az igazinak. Aztán felmerült még a Sebestyén is, de az Petinek nem tetszett és a Csongor is, de az sem volt az igazi. Aztán végül, bár már korábban is szóba került, de nem mertük, a Bendegúz név mellett döntöttünk és végre valahára jó érzésem van, azt hiszem megtaláltuk Manócska nevét!!! Ma megnéztem, május 7-én van Bendi napja és a jelentésénél Attila király uralkódó apjának nevét írja a net, egyébként hun-magyar eredetű.
Ahogy betöltöttem 2 hete a 17. hetet, elkezdem érezni Bendit. Azon a héten minden nap egyszer pár mocorgást, mint amikor elpukkan egy buborék a hasban (anélkül, hogy a kezem a hasamon lett volna), csak pár nap múlva tudatosult, hogy akkor ez most ő. 18 hetesen már napi 2x is előfordult, most pedig, tegnap óta már napi többször is érzem a mocorgását! :)) Felemelő érzés!!! Otthon, mikor elkezd mocorogni, mindig szólok Petinek, hogy érezze ő is, de a kis kummantós sokszor olyankor abbahagyja... :)
A múlt héten nagyon meleg volt! Erre akkor jöttem rá igazán, amikor észrevettem egyik este, hogy a lábfejem és a bokám be van kissé dagadva. A következő napokban már nem csak estére, hanem ahogy reggel kicsit álltam, már rögtön látszott. Kicsit elkeserített, mert ez még korai.... ráadásul sose voltam hajlamos rá.... Aztán hétvégén ittam mentaleveles (kertből szedett saját termés) citromleves vizet és kihajtotta a felesleges vizet :). Ma persze hívtam a védőnőt, hogy ugye a kicsinek ez nem árt, mármint a magzatvizet ugye nem csökkenti. Azt mondta, hogy nem....
És akkor végül zárásként:
Súly: 59,4 kg
Pocakméret: 90 cm
18+6
