Várva várt várandóság

Ezt a blogot a hasonló sorsú nőknek szánom, akiknek szintén nem adatik meg, hogy "ágyban párnák közt" foganjon meg a várva várt csoda.....de hinni kell benne, hogy előbb-utóbb mindenkinek sikerül, ahogy nekünk is :)

Naptár

szeptember 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Indavideó

Egy héttel később

2009.12.28. 20:06 - pusiandi

Eljött a 28-a végre. A hétvége már nehezen telt, bár továbbra is pozitív voltam, már kezdtem kicsit izgulni. Tünetem nem volt semmi, az éjszakai mosdóba menetel megszűnt a 3 nap után, talán a mellbimbóm érintésre kicsit érzékeny volt, de ilyennel már találkoztam. Reggel ugye vérvétel, Peti elment dolgozni, majd csak 11:30-ra volt időpontunk TZ-hez, így abban egyeztünk meg, hogy 11-re ő is ott lesz. Felszerelkeztem egy könyvvel, de nem igazán kötött le, egy idő után el is tettem. Szemben velem két lány beszélgetett, szintén eredményre várva (szerintem akik ott voltunk, 80%-ban erre vártunk). Az egyikük már tudta, hogy nem sikerült, a másikról nem derült ki számomra. Továbbra is bíztattam a kicsikémet, hogy mutassa meg mindenkinek milyen ügyes, akassza ki a mérőműszereket a magas hcg szinttel. Közben a másik orvostól ketten is örömhírrel jöttek ki. Mi meg csak vártunk és vártunk. Egy harmadik lány jött ki TZ-től és szomorúan rázta a fejét a szemben ülő lányoknak, hogy sajnos nem sikerült. Ekkor váratlan dolog történt, TZ behívott. Még fél 11 múlt, a lányoknak nem is szóltam, hogy ott vagyok (bár ezek szerint látták), Peti még sehol... Néztem TZ-t, kerestem a papírt, amit adni szoktak a hcg-ről, de nem láttam, közben pedig TZ elkezdte mondtani, hogy hát úgy tűnik, megint nem jártunk sikerrel. Elég bambán nézhettem rá, közben mondta, hogy 12,6  a hcg, ami még vagy a felhalmozódott ovitrell, vagy elkezdődött valami... Borzasztóan éreztem magam. Megbeszéltük, hogy hogyan tovább. Mivel ezt nem jelentették a TB-nek, nem kell várni. A következő ciklusom 19-21. napján menjek ellenőrző uh-ra és kezdődik is a long protokoll. Ez volt a "jó" a rosszban.... persze a legrosszabb az volt, amikor felhívtam Petit és közöltem a rossz hírt. Alig akarta elhinni. Rohant is értem. Én addig válaszolgattam a sok-sok sms-re, amit reggel óta kaptam, nem volt könnyű. Vigasztalásképpen elmentünk moziba és megnéztünk egy mesét. Szomorúan telt a délután. Annyira biztos voltam a sikerben. :( Most próbálok erőt venni magamon és csak a következő programra koncentrálni...

A bejegyzés trackback címe:

https://lombikbaby.blog.hu/api/trackback/id/tr231632693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása