Mondanom sem kell, hogy hétfőn elővett a szokásos para, hogy mi van ha idő előtt volt tüszőrepedésem és kedden már nem találnak ott semmit... persze mindezt azért, mert bár most sok tüszőm volt, én az égvilágon semmit nem éreztem. Nem fájt a hasam, nem szurkált, talán egy kis puffadásom volt, semmi más.
Tehát kedden 8 előtt pár perccel meg is érkeztünk a Kaálihoz. Mi voltunk az elsők!!!! Hihetetlen volt, ilyenkor már sokan szoktak az épület előtt várakozni. Reménykedtem, hátha ez azt jelentené, hogy kevés punkciós lesz és nem kell megint egész délelőtt étlen szomjan várnom. Kiderült odabent, hogy csak ketten voltunk punkciósok, egy harmadik lány ciszta leszívásra jött, két másik pedig transzferre. Első voltam a sorban!!! :) Örültem neki, hiszen így nem kellett izgulva várni. Meg persze meg is lepődtem, hogy nem BB kezdi a műtétek sorát, ahogy szokta (bár lehet, hogy most mindenki TZ-hez tartozott). Na mindegy. A műtőben mondtam az anesztesnek, hogy ugye gyorsan elaltat, mert azt álmodtam előző éjjel, hogy nem aludtam el, csak elkábultam és lezsibbadtam... Persze jót nevettek rajtam, és mondták, hogy ilyen itt nem fordul elő. Most éreztem, hogy mikor altatnak, éreztem, hogy kábulok. Még az orvos bent sem volt, amikor már aludtam. Mikor felébredtem és úgy éreztem, hogy már tudatomnál vagyok, kérdeztem Csillát (ő volt az örzőben velünk), hogy ugye minden rendben volt (rémlett valami 15 sejtecskéről...). Mondta, hogy igen és hogy 15 sejtem lett (úgy látszik mindig kétszer kérdezek, mire megmarad :))
Kaptam plusz infúziót is, biztosan mert jól meg voltak terhelve a petefészkeim és hogy ne legyek hiperstimulált. 11 után kint is voltam a váróban Petivel. Persze még ekkor kezdődött a java... pár perc múlva rosszul lettem. Valószínűleg leesett a vércukorszintem, vagy az altatás miatt volt, nem tudom. Úgy mondtam Petinek, hogy szóljon valakinek. Anikó vissza is kísért az örzőbe, kicsit lefeküdtem, kaptam szőlőcukrot, meg megittam a teámat. Kb. 10 perc múlva úgy éreztem, hogy jobban vagyok. Miután kimentem, én voltam a következő TZ-nél. Mondta, hogy bármikor menjek nyugodtan infúzióra, ha úgy érzem kell. Kérdeztem tőle, hogy ugye ha jól viselkednek, elviszik őket az 5. napig, attól függetelnül, hogy vasárnapra fog esni. Mondta, hogy vasárnap is szokott ET lenni, legutóbb is volt 6. Persze megint elkezdte magyarázni, hogy az 5. napi transzfer nem csodatranszfer és a 3 napos is ugyanolyan jó. Tudom nagyon jól, hogy ez az én defektem, hogy az 5. napit biztosabbnak érzem...
A patikában ismét rosszul lettem, Petivel helyet kellett cseréljünk a pultnál, muszáj volt leülnöm. Aztán a kocsiban ismét, olyannyira, hogy a teám vissza is jött :(. Estére jobban lettem, akkorra a hasam kezdett nagyon fájni (de arra legalább számítottam).
Ma délelőtt alig vártam, hogy telefonálhassak. 9 sejtecskénk kezdett el osztódni, holnap ismét telefonálni kell. :) Öröm és boldogság (ahogy Peti mondaná).
