Múlt héten péntekre vártam a Mikulást, és arra a napra kaptam időpontot is TZ-től. A hormoneredményem alapján azt mondta, hogy még van 1-2 napom a mensiig. Én persze egész hétvégén vártam, csak vártam, de semmi. Mivel tegnap se látogatott meg, kénytelen voltam telefonálni a Kaáliba, hogy ma megjelennék egy vv-re és uh-ra, hogy megnézze TZ mi a helyzet. Kissé már bele voltam betegedve, hogy mi van, ha leállít, feleslegesen költöttem annyi pénzt és kínoztam magam a szurikkal.... Aztán ma hajnalban megkönyörült rajtam, igazi Mikiként ébresztett. Így nem régen betelefonáltam, hogy nem ma, hanem pénteken fogok menni, a 3. napon (mivel a 4. szombatra esik). Pénteken már decapeptyl-em se lesz, szóval így is úgy is mennem kell majd. Mindenesetre örültem, hogy végre megérkezett!!! :)
Tegnap a TEGYESZ-es néni volt nálunk környezettanulmányon. Úgy volt, hogy 9 órakor jön, erre fél órát késett, ráadásul oda se talált, telefonon segített Peti, hogy merre jöjjön. Mi meg ugye "lógtunk" a munkahelyről, szóval én már nagyon türelmetlen voltam. Kérdezgetett egy csomó mindent, közte fura kérdéseket is (pl. ki tud az örökbefogadási szándékunkról - nem értettem, hogy miért fontos ez...), illetve megnézte a házikónkat. Fél óra alatt végzett, aztán rohantunk dolgozni.
Tegnap éjszaka a nagyimmal álmodtam. Idén lesz 4 éve, hogy elment közülünk. Annyira élethű volt minden, a ház, az udvar, amit mondott... hogy mikor felébredtem, elkezdtem sírni. Annyira hiányzik!! :(( Szegény Peti meg nem tudta, hogy mit csináljon velem, hogy vigasztaljon. Utána már visszaaludni sem tudtam.
