A hétvégém kétségek között telt. Egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy ugye hétfőig még nőnek annyira, hogy érettek legyenek, utána azon aggódtam, hogy mi van, ha idő előtt lesz tüszőrepedés. Úgy kellett másra koncentrálnom, hogy ne forgassam be magam túlságosan.
Aztán eljött a hétfő is. Reggel 8-ra kellett mennünk. A párom még idegesebb volt mint én...Érkezés után nem sokkal betereltek minket az őrzőbe, át kellett öltözni, kaptunk naggyon csini sapit is a fejünkre és lábzsákot a lábunkra. Szerencsére vittem térdzoknit és köpenyt is, mert nélkülük nagyon fáztam volna. 10-en voltunk, akik punctiora vártunk, ehhez képest 4 ágy volt az őrzőben és 3 fotel. Így sokaknak állni kellett. 9-ként kerültem sorra 10:45 körül. A várakozás szörnyű volt, ahogy egyik lányt hívták a másik után és én még mindig ott ültem.... Ráadásul az egyik lánynak egyetlen egy tüszője volt, és nem volt benne petesejt (azt hiszem ezt hallottam). Nagyon sajnáltam szegényt és én ettől még csak jobban izgultam, hogy az enyéimmel minden rendben legyen. Aztán végül rám került a sor. Bementem a műtőbe, felmásztam az ágyra. Szerencsére a lepedőt, amit adtak, a lábam közé terítették, így annyira azért nem voltam közszemlére téve. Bekötötték az infúziót, megmérték a vérnyomásom. Aztán jött az orvos is. Kérdezte, hogy izgulok nagyon? Én meg válaszoltam, hogy csak azért, hogy minden rendben legyen. Még pár szót beszéltünk, néztem, ahogy lekapcsolják a villanyt és aztán képszakadás. Az őrzőben tértem magamhoz ismét. Nem emlékeztem arra, amikor a műtőben felébresztettek, sem arra, amikor átmásztam az ágyra vagy amikor betoltak az őrzőbe. Szerencsére.... Megmérték a vérnyomásom, csöpögött az infúzió, én pedig pihentem. Félve kérdeztem rá, hogy hogy sikerült. Rémlett v.mi, de nem emlékeztem, hogy megkérdeztem volna, pedig mint kiderült, v.ki már felvilágosított, hogy 11 petesejtet tudtak leszívni. Nagy kő esett le a szívemről. Néha biztosan el-el pilledtem, mert az az egy óra, amit fekve töltöttem, nagyon hamar eltelt. Szerencsére nem fájt a hasam. Aztán át kellett ülni egy kényelmes fotelba, akkorra lecsepegett az infúzió is, ott folytattam a pihenést. Akkor már teljesen éber voltam. Így végül 2 óra pihenés után öltözhettem és mehettem a váróba. Ott nem sokat kellett már várnunk, hamar behívott a doktor úr. Gyógyszerhegyeket írt fel... magne B6, E-vitamin, Medrol, utrogestan, antibiotikum, Kálium-R, terhes vitamin, folsav... most ennyi jut eszembe..
Ma, kedden kellett telefonáljak a sejtecskék miatt. Előszörre nem tudtam beszélni a biológussal, mert még tartott a punctio. Borzasztóan izgultam, ezúttal azért, hogy sikerült-e megtermékenyíteni őket. Szóval izgatottan hívtam őket. Az eredmény nem a várt lett. 1 petesejt nem volt megfelelő, 1 túl hamar kezdett el osztódni, azt mondták, az sem jó. Szóval végül 4-et mondott a biológus és v.mi olyasmit, hogy még lehetnek közöttük későn "ébredők"... Szóval holnap kell ismét érdeklődnőm. Imádkozom, hogy legalább az a 4 a vártnak megfelelően osztódjon és tudjak valakit, valakiket visszakapni.
