Szombatra (2009.09.19.) vártam azt, amit már 2 éve nem várok és mindig jön: a mensit. Már pörgött és kalkulált az agyam egyfolytában, mert keddre volt időpontom, viszont az olvastam a fórumon, hogy kedden nem lesznek a dokik, szóval kezdett a pánik kerülgetni, hogy mi lesz velem, ki írja fel a gyógyszereket és mondja meg a további teendőket... leginkább attól féltem, hogy elúszik ez a ciklus, csak azért, mert nem lesz orvos... na ilyen gondolatok után vasárnap délután örömmel kiabáltam ki a páromnak a fürdőszobából, hogy "MEGJÖTT!!!". Együtt örültünk annak, ami hosszú ideje eddig csak keserűséget és szomorúságot hozott.
Így a keddi időpont módosult hétfőre, tehát tegnap reggel annak rendje és módja szerint megjelentem a Kaáliba vérvételre. Rengetegen voltunk!!! Ettől függetlenül annyira sokat nem kellett várni, a lány, aki a véremet vette, még elnézést is kért, amiért okoz egy cseppnyi fájdalmat. Erre a válaszom csak annyi volt, hogy egy nő, aki idáig jut, már bármit elvisel a cél érdekében, és ezt komolyan így is gondolom.
Az orvosomhoz viszont csak délután tudtak időpontot adni, csúszás nem volt, először engem hívott be. Most nem volt túl közlékeny hangulatában. Kitöltötte pár napra a stimulációs lapomat, de túl sok megjegyzést nem fűzött hozzá, még én kérdeztem rá, hogy akkor jól látom-e a gonal adagokat beírva... Na szóval gyorsan lerendezett. Gazdagabb lettem egy újabb szurival, tegnaptól a decapeptyl mellé a gonal-f-et is adnom kell. Ezen kívül még szednem kell terhes vitamint (ami az esetemben Béres Gravida), E vitamint és Aspirin Protect-et. Legközelebbi jelenésem csütörtökön lesz, amikor is vérvétel és uh. alapján állapítja majd meg az eddigi kezelés eredményességét.
Gyógyszerek:
előző ciklus 21.napjától: 1/2 decapeptyl
1. nap: 1/2 decapeptyl + 150 gonal-f
2. nap: 1/2 decapeptyl + 75 gonal-f
3. nap: 1/2 decapeptyl + 150 gonal-f
