Na, most nem telt eseménytelenül a két hét... A múlt héten elkezdődtek a rosszullétek, változó időpontban és intenzitással... Ráadásul vasárnaptól ment a hasam, nem használt a széntabletta és szerintem belső aranyerem is lett (még sosem volt!!!!), mert a végbelemben éreztem fájdalmat, amikor leültem, vagy felálltam. Nem volt kellemes. Aztán elkezdtem inkább normaflort szedni, hátha az jót tesz és használt is. Lassacskán elmúlt a hasmenés, az aranyér maradt aztán már inkább székrekedésem volt... Nem egyszerű. A mellem picit teltebb lett, de semmi feszülés, fájdalom vagy ilyesmi. A bőröm viszont nagyon száraz, főleg a lábfejemen, lábamon és kezemen. A térdhajlatom még sebes is lett.

Persze ahogy javultam, úgy kezdett megint a kétség a fejemben motoszkálni, hogy rendben van-e minden a kicsikémmel. A reggeli émelygés is alig volt, nem tartott sokáig. Na aztán kedden este fejfájás és hányingerrel küzdöttem, amiből szerda reggel még erős émelygés is megmaradt. Próbáltam arra gondolni, hogy ha én rosszul vagyok, akkor ő bizonyára jól van.... Egyébként másik tünetem, ami kb. 1,5-2 hete jelentkezett, hogy nagyon hamar megéhezek és az éhségtől rosszul is tudok lenni. Egyébként továbbra sincsen semmi, mára megint alig volt émelygésem.

Na de vissza kicsit a tegnaphoz. Úgy volt, hogy délután megyünk uh-ra, de kedden felhívott az egyik csajszi, hogy tegyük át délelőttre, mert délután nem lesz betegük. Így áttettük 10:30-ra. Szintén nagyon-nagyon ideges voltam. Mikor bejutottam, kérdezte TZ, hogy hogy vagyok. Mondtam neki, hogy tulajdonképpen jól... A lábaim remegtek az uh. alatt... Kiderült, hogy rendben van a drágám, már 21 mm-es!!! :) Kérdezte a végén TZ, hogy képet kérek? Mondtam, hogy igen. Erre ő válaszul, hogy ő nem tud készíteni, de ha van telefon, vagy fényképező, akkor a monitoron le tudjuk fotózni. Gyorsan felkaptam a bugyimat és vittem a telefonomat. Kissé bénáztam, már éppen odaadtam TZ-nek, hogy nem értek a saját telefonomhoz és mondtam neki, hogy a férjem biztosan tudná. Erre kérdezte, hogy itt van? Mire én, persze, mindjárt behívom. Szóval gyors felöltöztem, behívtam Petit és amíg ő képet csinált, addig én beszéltem TZ-vel. Kérdezte, hogy voltam-e már terhes gondozáson. Mondtam, hogy eddig nem akartam, de most már el fogok menni. Írt pár sort a  zárómra az uh-ról és kérdezte, hogy szeretnék-e még egy ultrahangot. Mondtam, hogy persze, így két hét múlva megyek ismét. Kissé megnyugtatott, hogy ezek szerint annyira rendben van minden, hogy ő már el is bocsátana a Kaáliból. :) A napi 6 utrogestant jövő héttől szemenként lassan lecsökkentjük. A magneB6 maradhat végig, azt mondta.

Végre van képünk a kis drágánkról (vagyis ahogy apa és most már Peti is hívja Meggymagról) és nagyon boldog vagyok!!! :)

Ma vagyunk 8+1