Nos a hét a terveim szerint alakult, szerdától dolgoztam fél napokat. Szerdán plusz még a Kaáliban is jelenésem volt, mert TZ meg akarta nézni a progi szintemet, ami kiderült, hogy magas, így az utrogestant lecsökkentette. Ahogy teltek a napok, folyamatosan fel voltam puffadva, de ez máskor is mindig így van. Pénteken viszont estére már fájt is itt-ott, meg feszült, szóval biztos ami biztos telefonáltam a Kaáliba, hogy lesznek-e szombaton, mert bemennék infúzióra. Így a szombat reggelt ott kezdtük. Aztán irány haza, gyors ebéd, utána meg nem sokkal már készülődhettünk is az esküvőre. Egyetlen szoknyám jött rám és a blúz, amit találtam a szekrényben, teljesen feszült rajtam, szóval nem néztem ki valami csinosan... Az úton a legkisebb zökkenőt is fájdalommal éltem meg... A vacsora után pedig már nem tudtam ülni, mert a hasam nyomta a petefészkeimet és fájt... Sűrűn elnézést kértem szegény Szilvitől és 9 után hazamentünk (táncolni egyébként sem tudtam, mertem volna). Szerencsére megértette, így is örült, hogy eljöttünk.
Ma kutyául vagyok, alig birok megmozdulni, mindenem fáj hastájékon, csak hanyatt tudok feküdni és egész nap enyhe hányingerrel küzdöttem. Szóval alig várom, hogy holnap reggel legyen és mehessek infúzióra....
